A táplálkozás az osteoporosis megelőzésének és kezelésének szolgálatában

Főbb tézisek:

1. A lakosság jelentős részének étrendi kalciumbevitele nem éri el az ajánlott napi 1000–1500 mg-ot. Ha a kalciumbevitelt – akár élelmiszerek, akár táplálékkiegészítők révén – növeljük, késleltethető az életkorral járó csontleépülés. A metaanalízisek szerint a kalcium mérsékelten csökkenti a törési kockázatot is.
2. Közép-Európában széles körben elterjedt a D-vitamin-hiány. A tüneteket még nem okozó D-vitamin-hiány is szekunder parathormonszint-emelkedéshez és fokozott csontleépüléshez vezet, s növeli a csonttörés kockázatát. A kombinált kalcium- és D-vitamin-pótlás kontrollált vizsgálatokban csökkentette az extravertebrális törések kockázatát. Mivel nagyobb mennyiségű D-vitamint csak kevés élelmiszer tartalmaz (tengeri halak), az idősebbeknek ajánlatos napi 1000 NE D-vitamin-tablettát szedniük.
3. A K-vitamin fontos a g-karboxilált csontmátrixfehérjék, köztük az oszteokalcin szintéziséhez. A K-vitamin-hiány csökkent csontsűrűséggel és az extravertebrális törések megnövekedett kockázatával jár együtt. Ezért ajánlatos napi 200 mg-ot meghaladó K-vitamin-bevitelre törekedni.
4. A fitoösztrogének csökkenthetik a postmenopausában levő nők csontveszteségét. Az adagolásra, a nutritív bevitelre és az esetleges mellékhatásokra vonatkozó kérdések még tisztázásra várnak. A csonttörés kockázatát csökkentő hatásukról egyelőre nincsenek adataink.