A társadalmi egyenlőtlenség megbetegít

A nemek közötti egyenlőtlenség az egész társadalom számára negatív egészségbeli következményekkel jár, írja az Amerikai Szociológus Társaság folyóiratában megjelent közleményében (Structural Sexism and Health in the United States: A New Perspective on Health Inequality and the Gender System) Patricia Homan. A Floridai Állami Egyetem szociológusa egy olyan kutatási módszert terjesztett ki a társadalmi nemek egészségi állapotra gyakorolt hatásának vizsgálatára, ami napjainkban fősodorbeli módszernek számít a különböző embercsoportok hátrányos megkülönböztetése és a populációszintű egészség összefüggéseinek vizsgálatában. A strukturális rasszizmus-kutatás mintájára strukturális szexizmus-kutatásnak nevezett módszer nemcsak azzal foglalkozik, hogy az egyes nők szintjén hogyan jelentkezik a hátrányos megkülönböztetés, hanem azt is feltárja, hogy a társadalom különböző szintjein és színterein tapasztalható nemi egyenlőtlenségnek (az erőforrásokhoz való hozzáférés különbségei) milyen hatása van az egész lakosság egészségi állapotára.

Az összetett társadalmi viszonyokat figyelembe vevő strukturális kutatás a makro (állam), mezo (házaspár, illetve egyéb férfi-nő interakciók a családban, munkahelyen) és mikro (egyén, identitás) szinteken jelentkező egyenlőtlenség és az egészségi állapot összefüggéseit vizsgálva megállapította: a makroszinten jelentkező egyenlőtlenség a nők és a férfiak egészségi állapotát egyaránt károsan befolyásolja. Azokban az USA-államokban, ahol nagyobb a férfiak és a nők közötti politikai, gazdasági, kulturális és fizikális/reproduktív egyenlőtlenség, 40 és 50 éves korukban mindkét nem tagjai több krónikus betegségtől szenvednek, rosszabb fizikai állapotban vannak, továbbá a nők rosszabbnak ítélik egészségi állapotukat, mint azokban az államokban, ahol kisebb a nemek közötti fizetésbeli különbség, több nő dolgozik, kiegyenlítettebb a nemek aránya a szegények között, az állami törvényhozásban, valamint a vezető pozíciókban, kisebb a vallási konzervativizmus prevalenciája, és több nő számára adott az abortusz lehetősége. (A felsorolt szempontok szerint a következő államokban a legmagasabb a strukturális szexizmus: Utah, Wyoming, Mississippi, Louisiana és Oklahoma, míg a következőkben a legalacsonyabb: Maryland, California, Massachusetts, Vermont és Hawaii). A különbség hatása olyan jelentős, hogy ahol a legmagasabb a makroszintű strukturális szexizmus, a nők kétszer annyi egészségügyi problémától szenvednek, és egészségi profiljuk 7 évvel idősebb képet mutat, mint a legalacsonyabb strukturális szexizmust mutató államokban élő nőké (férfiak esetében a különbség másfélszeres). Bár napjainkban már bizonyítást nyert, hogy a sztereotip maszkulin szerepminta követése kockázatkereső, egészségtelen viselkedésformákkal (pl. nagyméretű alkohol- és droghasználat, erőszak, az egészségügyi ellátás és a szűrővizsgálatok kerülése) jár együtt, azonban eddig nem vizsgálták a komplex, makro-, mezo és mikro-szintű egyenlőtlenség populációszintű egészségügyi hatásait, nyilatkozta Homan.

Az eredmények szerint a középszintű, azaz a házaspárok szintjén jelentkező egyenlőtlenség a nők esetében több krónikus betegséggel és rosszabb fizikai állapottal jár együtt, továbbá az egyenlőtlenebb mezo-szintű viszonyok között élő nők rosszabbnak ítélik egészségi állapotukat, mint azok a nők, akik kiegyenlítettebb párkapcsolatban élnek. A férfiak fizikai állapotát és saját maguk által megítélt egészségi állapotukat azonban a középszintű szexizmus javítja. (A vizsgálatban a középszintből csak a házaspári viszonyok szerepeltek, a fizetések, az oktatásban eltöltött évek, valamint az életkor különbségeit vették figyelembe. A párok között kisebb volt az oktatásbeli különbség, mint a fizetésbeli és az életkori. A férjek átlagosan 2 évvel voltak idősebbek, és 1,95-szer kerestek többet, mint a feleségek.) A kutató mikroszinten nem talált összefüggést, azaz az internalizált szexizmus nem befolyásolja sem a nők, sem a férfiak egészségi állapotát, egyetlen kivétellel: rontja a nem-házas nők fizikai állapotát. (A mikroszint feltárását ilyen kérdések segítették: 5 fokozat közül mennyire ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy A nő helye otthon, a családban van, nem az irodában; vagy A férfi feladata a kenyérkereset, a nő dolga, hogy gondoskodjon a családról.)

A vizsgálat kivitelezéséhez Patricia Homan egyrészt állami szintű adminisztratív adatokat, továbbá egészségállapot-felmérések adatait használta. Mint írja, azért választotta a 40 és 50 évesek korosztályát, mert ez tipikusan az az életkor, amikor elkezdenek megjelenni, illetve amikor naggyá válnak a fizikai állapotbeli különbségek, továbbá ebben az életkorban a munkahelyi és a családon belüli szerepelvárások is különbözőképpen alakulnak a két nem tagjai számára. Az egészségi adatok többek között az NLSY79 egészségállapot-felmérésből származtak; ez a felmérés az USA nemzeti reprezentatív egészségfelmérése, ami az 1957 és 1964 között születettek egészségi adatait gyűjti össze 1979 és 1994 között évente, 1994 óta kétévente 6111 fős mintán. A figyelembe vett krónikus betegségek a következő, orvos által diagnosztizált állapotok: hipertónia, diabétesz, rák (kivéve bőrrák), krónikus tüdő- és kardiovaszkuláris betegség, stroke, krónikus pszichiátriai állapotok, arthritisz. A saját egészségi állapot megítélésére az epidemiológiában használatos, 5 pontos skálát tartalmazó önminősített egészségmutatót használták (SRH, self-rated health), ami a mortalitás kulcsfontosságú prediktora, míg a fizikális funkciót az SF-12 egészségi kérdőív fizikai állapottal kapcsolatos komponensével mérték (ebben szerepelnek a fizikális funkcióval, az egészségi állapot miatti korlátozottsággal, testi fájdalmakkal és az általános egészségi állapottal kapcsolatos kérdések).

A makroszintű strukturális szexizmus tehát nemcsak emberi jogi kérdés, hangsúlyozza a szociológus, hanem populációs szintű, a férfiakat és a nőket egyaránt sújtó egészségügyi probléma, amivel az egészségügyi döntéshozóknak is foglalkozniuk kell.