A tejfogyasztás és a halálozás kockázata
Két nagy megfigyeléses svéd vizsgálatban azt találták, hogy a több tej fogyasztása nőkben a halálozás és a csonttörések magasabb kockázatával, férfiaknál a halálozási kockázat kismértékű emelkedésével jár, ugyanakkor figyelmeztetnek arra is, hogy ezekből az adatokból diétás következtetéseket és ajánlásokat ne vonjuk le.
A tejben, tejtermékekben gazdag táplálkozás csökkenti az oszteoporotikus törések kockázatát. A tejben a 22 esszenciális tápanyagból 18 megtalálható, többek között a csontrendszer szempontjából jelentős kalcium, foszfor, és D-vitamin. Ezen tápanyagok felszívódását a laktózt D-glukózzá és D-galaktózzá alakító enzim, a laktáz segíti, amely felnőttekben (észak-európai őslakosokban) már rendszerint csak egy gén mutációja* következtében termelődik és működik. Amennyiben minden lakos napi 3-4 pohár tejet fogyasztana, az oszteoporózis miatti egészségügyi költségek kb. 20%-kal csökkenthetők lennének (Heaney). Ugyanakkor a nagymennyiségű tej rendszeres fogyasztása nemkívánatos hatásokkal is jár, mivel a tej a D-galaktóz legfőbb forrása, márpedig számos bizonyíték utal arra, hogy a D-galaktóz krónikus expozíciója egészségtelen. Olyannyira, kisérleti állatok mesterséges öregítésére is használják. Káros hatása oxidatív stresszből, krónikus gyulladásból, neurodegenerációból, csökkent immunválaszból és a gének átírási zavaraiból adódik össze, amik összessége fokozott csontvesztéshez vezet. A sajtok, a fermentált tejtermékek (tejföl, joghurt) laktóz és galaktóz tartalma jóval kisebb ezért az ilyen jellegű nemkívánatos hatásuk is kevesebb.
A British Medical Journalban 2014. október 28.-án online megjelent közleményükben Dr. Karl Michaëlsson, az uppsalai Egyetem professzora, és munkatársai két nagy svéd vizsgálat anyagát dolgozták fel: az egyikben 39 és 74 év közötti 61 433 (39 -74 éves) nő, a másikban 45 339 (45 - 79 éves) férfi szerepelt, akik rendszeresen kérdőíveken számoltak be táplálkozásuk és italfogyasztásuk napi/heti részleteiről. Számos kovariánst is figyelembe vettek (életkor, dohányzás, testtömegindex, testmagasság, képzettség, kalcium- és D-vitamin tartalmú étrendkiegészítők szedése, szteroid használat, fizikális aktivitás, „Charlson-féle komorbiditási index”, stb.). A nőket átlagosan 22 évig követték ez idő alatt 15 541 nőbeteg halt meg, és 17 252-nek volt valamilyen csonttörése, közülük 4 259-nek csípőtörése. A férfiakat átlagosan 13 évig tudták követni, 10 112 halálesetet, 5 066 csonttörést, ezen belül 1 166-nak csípőtörést regisztráltak.
Azoknál a nőknél, akik naponta 3 pohárnál több tejet (680 gramm) fogyasztottak, csaknem megkétszereződött a halálozás azokhoz képest, akik a tejből napi 1 vagy annál kevesebb pohárral fogyasztottak (HR:1,93, 95%CI 1,80-2,06). A több tejet fogyasztó nőknél az összes csonttörés kockázata is magasabb volt (HR: 1,16, 95%CI 1,08-1,25), ezen belül is különösen a csípőtörések kockázata emelkedett (HR1,60, 95%CI 1,39-1,84). Minden egyes pohár tejjel nőtt az igazított mortalitási kockázat (HR:1,15, 95%CI1,13-1,17.
Férfiaknál kissé valóban emelkedett a 3-4 napi pohár tej fogyasztói körében a mortalitás szintén, ha kis mértékben is, de emelkedett (HR: 1,10, 95%CI 1,03-1,17), a csonttörések kockázata azonban nem változott.
Fermentált tejtermékeknél (sem a joghurtnál, sem a sajtoknál) nem lehetet ilyen összefüggést megfigyelni. A kutatók nem tettek különbséget a fogyasztott tej fajtái között, (zsírtartalom, összetétel, teljes vagy fölözött tej) csak egyetlen kategóriát használtak, mert szerintük a káros hatásokért leginkább a D-galaktóz tartalom a felelős. „Eredményeink megkérdőjelezik annak az ajánlásnak az érvényességét, hogy a nagy mennyiségű tejfogyasztás segít a csonttörések megelőzésében, de az eredményeket óvatosan kell kezelni, mivel a vizsgálat csak megfigyeléses volt” – jegyezték meg maguk a vizsgálók.
A társult szerkesztőségi közleményben Dr. C. Mary Schooling (professzor, Hunter College in New York City) szintén óvatosságra intett az eredményekkel kapcsolatosan: ahogy az állati termékek fogyasztása egyre emelkedik, valóban oda kell figyelni a tejnek a mortalitásban betöltött szerepére. Dr. Kasia Ciaston (dietetikus, Loyola University Medical Center, Maywood, Illinois) pedig hiányolja a vizsgálatból egy potenciális faktorok, mint a csontdenzitás és a családi anamnézis kérdését, valamint az aktivitás mértékének értékelését.
*Az emlősök így az ember szervezete a szopás abbamaradása után egyre kevesebb laktáz enzimet termel (embereknél a tejet nem fogyasztó társadalmakban rendszerint 4 éves korra 90%-kal csökken, a laktózlebontásért felelős gének felnőttkorra nagyrészt inaktívvá válnak. Egyes népcsoportoknál azonban olyan mutáció zajlott le a laktáztermelés leállításának megszüntetéséért felelős 2-es kromoszómán, amely továbbra is fenntartja az enzim termelődését, ezen populációk egész életükben mindenfajta nehézség nélkül fogyaszthatnak friss tejet és más tejterméket. Ilyen folyamat zajlott Észak-Európában és Kelet-Afrikában egymástól függetlenül a pásztorkodásból megélőknél és folyik vélhetően Japánban, ahol a növekvő tejfogyasztás ellenére kisebb a laktózérzékenyek aránya, mint Nyugat-Európában
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. BMJ
3. BMJ
4. Journal of the American College of Nutrition
