A terhesség és szülés a szívbeteg nők számára is biztonságos

A fenti megállapítás alapját képező regiszter a világon az első, mely a szívbetegséggel összefüggésben gyűjt terhességi adatokat. Az adatbázist az Európai Kardiológus Társaság állította fel 2007-ben azt látva, hogy a fejlett országokban is folyamatosan emelkedik a halálozás a szívbetegséggel szövődött terhességek kapcsán. Bár ezzel a szívbetegség az anyai halálozás legjelentősebb okává nőtte ki magát, abban az időben viszonylag kevés adat állt rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a szívbetegség miként befolyásolja a terhesség kimenetelét, illetve hogyan kell e várandósokat gondozni ahhoz, hogy a lehető legjobb terhességi kimenetelt érjük el. Összességében azt mondhatjuk, hogy a várandósok körülbelül 0,9 százalékánál áll fenn egyidejűleg valamilyen kardiológiai betegség.

Az elemzés végkövetkeztetéseit a European Heart Journal című napban hozták nyilvánosságra.

A fejlődő országokban nagyobb az esély arra, hogy a szívbeteg nő terhessége az anya vagy a magzat halálával végződik, mint a fejlett világban. Ennek oka, hogy a fejlett országokban a nők nagyobb arányban jutnak megfelelő szintű tanácsadáshoz és ellátáshoz a terhesség előtt és után; a terhesség leginkább a cardiomyopathiában szenvedő nők esetében jelent problémát.

A regiszterbe 28 ország 60 kórházából 1321 terhes nő adatai kerültek be 2007 és 2011 között; az adatbázis mindenfajta adatot gyűjt a terhességgel és szüléssel, valamint az anya kardiológiai állapotával és annak kezelésével kapcsolatban.

A leggyakoribbnaj a kongenitális szívbetegség (CHD, congenital heart disease) bizonyult, mely 66 százalékkal képviselteti magát a terhesség kapcsán fennálló kardiológiai kórállapotok között. A nők 25 százaléka billentyűbetegségben, 7 százaléka cardiomyopathiában, 2 százaléka ischaemiás szívbetegségben szenved.

A terhesség anyai és magzati kimenetele jól körülírható különbségeket mutat a szívbetegség típusától függően. Cardiomyopathia eseteiben nagyobb a halálozás esélye valamilyen súlyos kórállapot, például szívelégtelenség vagy arrythmia következtében, mint más kardiológiai betegségekben. CHD eseteiben a terhességi kimenetel viszonylag kedvező, szemben más szívbetegségekkel. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a CHD általában már röviddel a megszületés után, de mindenesetre jóval a terhesség előtt kórismézésre és kezelésre kerül, és a jó eredményekhez feltehetőleg hozzájárul a terápiás lehetőségek javulása és az alaposabb tanácsadás is a terhességet megelőzően.

Ugyancsak markáns különbségek észlelhetők a fejlődő és a fejlett országok között is, bár a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy e számadatokat kellő körültekintéssel szabad csak értékelni, mivel a nők számaránya eltérő az egyes országokban. E vizsgálat szerint a halálozási arány a fejlődő országokban 3,9 százalék, míg a fejlett országokban mindössze 0,6 százalék; a fejlett országokban a csecsemőhalálozás átlagosan 0,9 százalék, míg a fejlődő országokban 6,5 százalék körül van.

A vizsgálat összességében azt jelezte, hogy szívbetegséggel szövődött terhességekben az anyai halálozás 1 százalék, ami két nagyságrenddel nagyobb, mint a várandósok normál populációjában: 1000 szívbeteg terhes közül 10-en halnak meg, míg az európai átlagnépesség szívbetegségben nem szenvedő női alcsoportjában ez az érték nem éri el az 1/10000 arányt sem. A terhesség alatti magzati halálozás esélye anyai szívbetegség mellett 5-szörös (17/1000 vs. 3,5/1000), az újszülöttkori halálozásé 1,5-szeres (6,4/1000 vs. 4/1000). A fenti átlagértékek azonban jelentős szórás mutatnak az egyes fejlődő és fejlett országok között.

A rotterdami Erasmus Medical Center felnőttkori szívbetegségekkel kapcsolatos programjának vezetője, Jolien Roos-Hesselink professzor így fogalmaz: „A vizsgálat legmegdöbbentőbb megállapítása az volt, hogy mekkora különbségek állnak fenn a világ egyes pontjai között, és a legrosszabb eredmények a fejlődő országokból származnak. Egyiptomi kollégám arra hívta fel a figyelmemet, hogy az eredményeket fontos kulturális tényezők befolyásolhatják. Egyiptomban például csak az számíthat közmegbecsülésre, akinek van gyermeke, ezért a nők az igen jelentős kockázat tudatában is vállalkoznak a terhességre. Ugyanennyire megdöbbentő az is, milyen erősen befolyásolja a kimenetelt a háttérben álló szívbetegség típusa. Különösen a cardiomyopathiák mortalitását kell kiemelnünk, melyben a halálozási arány 2,4 százalék, szemben az átlagpopulációban regisztrált 0,007 százalékkal.”

A cardiomyopathia esetében az a legnagyobb probléma, hogy – a szívizom betegségéről lévén szó – jelentősen megnövekszik a szívelégtelenség esélye terhességben, mely köztudottan fokozott terhelést ró a szívre. A cikk másik szerzője, Mark Johnson, az Imperial College London szülész-nőgyógyász professzora azzal egészíti ki a fentieket, hogy a terhességben a szív 50 százalékkal kénytelen növeli pumpafunkcióját, ami a fokozott terhelés révén hozzájárul a kardiológiai alapbetegség súlyosbodásához, és esetenként csak ez teszi nyilvánvalóvá az addig rejtett kardiológiai betegséget.

A szerzők következtetése szerint „a betegek túlnyomó többsége biztonsággal kiviselheti terhességét és megszülheti gyermekét, de ehhez megfelelő terhesség előtti kivizsgálás, valamint szívspecialista által segített magas szintű terhesgondozás és szülésvezetés szükséges. És ezzel el is jutottunk arra a pontra, ami a világ egyes pontjai között fennálló jelentős különbségek egyik forrása:

„Adataink szerint nagy különbségek vannak az egyes csoportok között, és míg egyes csoportok esetében megfelelő a helyzet, addig másoknál korántsem. Különösen a cardiomyopathiáabn szenvedő betegek a veszélyeztetettek, akik számára alapvetően fontos a megfelelő tanácsadás és a gondos nyomonkövetés. Az anya betegsége a magzati és anyai kimenetelt egyaránt veszélyeztetheti” – mondja Roos-Hesselink professzor.

A mostani vizsgálat alapvető információkat nyújtott azokról a problémákról, melyekkel a szívbeteg nők szembesülnek terhességük során. Mindezek alapját képezhetik a későbbi intervenciós vizsgálatoknak, melyek célja a terhességi kimenetel javítása.