A tévé előtt csökkennek az esélyek

A fenti megállapítások a montreali egyetem kutatásából származnak. A vizsgálat vezetője, Linda Pagani ezt mondja: „Ez az első vizsgálat, mely az összes egyéb lehetséges befolyásoló tényező alapos figyelembe vételével összefüggést igazolt az egészen kis gyermekek fejlődésének zavaraival, illetve kimutatta, hogy a túlságosan sok tévézés pszichoszociális zavarokat is okoz, melynek következtében nagyobb az esély arra, hogy a gyermek a kortársak általi zaklatás áldozatává válik. Megállapításaink azt erősítik meg, hogy a szülőknek nagyobb tudatossággal és felelősséggel kellene ügyelniük arra, hogy betartsák a tévénézésre vonatkozó gyermekorvosi ajánlásokat. Az amerikai gyermekgyógyász társaság, az American Academy of Pediatrics (AAP) 2 éves korig egyáltalán nem javasolja, hogy a gyermek bármennyit is tévézzen, de kétéves kor felett is napi 2 órában kellene megszabni a felső határt. Úgy tűnik, hogy minden egyes további óra újabb komoly negatív hatásokkal bővíti a korábbiakat.”

Nézzük, mit mondott erről a vizsgálat vezetője a témába vágó interjúban!

Miért éppen ezt vizsgálták?

Az iskolai teljesítményeket elemző kutatások jelentős része arra összpontosít, hogy az óvodai körülmények miként befolyásolják a későbbi iskolai teljesítményt. Az óvodába lépéskor fennálló körülmények nagyban megszabják a jövőt. Mi most egyedülálló módon annak elemzését tűztük ki célul, hogy mi minden befolyásolja, hogy a gyermek milyen képességekkel kezdi az óvodát. Ezen belül olyan, eddig kevesebb figyelmet kapott körülményre összpontosítottunk, mint például a motoros képességek, melyek előrejelzik a fizikai aktivitást és az olvasási képességeket. De említhetném azt is, hogy mekkora az esélye annak, hogy az adott gyermeket már korán kipécézik maguknak társai, mert ettől is függ, hogy lesznek-e nehézségei a közösségbe való beilleszkedéssel. Vagy nézzük azt, hogy az adott gyermek mennyire képes arra, hogy kövesse a kapott utasításokat, ez viszont attól is függ, mennyire tudja a figyelmét egy dologra összpontosítani – ez pedig nem más, mint egyszerű élettan, a homloklebeny fejlettségi szintje.

Kik vettek részt a vizsgálatban?

A kanadai Quebec körzetéből 991 lányt és 1006 fiút vontunk be, olyanokat, akiknek szüleitól a Quebec Longitudinal Study of Child Development nevű vizsgálat kapcsán információkkal rendelkeztünk gyermekeik tévénézési szokásait illetően.

Hogyan kapták meg azokat a számadatokat, melyeket az ajánlott mértéken túli tévénézéssel kapcsolatban nyilvánosságra hoztak?

A szórás (standard deviáció) egy statisztikai fogalom, mely azt mutatja meg, hogy mi tekinthető a normáltartományba tartozónak az átlaghoz képest. A kisdedek napi tévénézésének átlagértékéhez (napi 105 perc) viszonyítva egy egységnyi eltérés ebben a csoportban 72 percnek felelt meg, de volt olyan kisgyermek a vizsgálatban, aki annyit tévézett, ami két, sőt három egységgel is eltért az átlagtól (ami naponta több mint 4 órányi tévézést jelent!). Ez utóbbi csoportban ennek megfelelően az óvodai teljesítmény is arányosan rosszabb volt, mint azé, akinek tévénézési ideje csak kicsivel haladta meg az átlagost.

Hol elemezték a tévénézési szokásokat?

Ebben a vizsgálatban a csak a legfontosabb formáját elemeztük a képernyő előtt töltött időnek, azaz az otthoni tévénézéssel foglalkoztunk. Ami akár alá is becsülheti a problémát, hiszen sok gyermek napközben a gyermekintézményben is televízióhoz juthat.

Milyen jelentősége van a most nyilvánosságra hozott megállapításoknak a mindennapi élet szempontjából?

Mivel az óvodai teljesítmény meglehetősen pontosan jelzi előre a későbbi iskolai produktivitást, az iskolaéretlenség módosítható kockázati tényezőinek előrejelzése fontos célkitűzés a társadalom termelékenysége szempontjából. Statisztikai szempontból nézve eredményeink az egyéb tényezők figyelembe vételével is szoros kapcsolatot jeleznek, melynek nyomán végeredményben csökken az iskolai teljesítmény, romlanak a közösségi kapcsolatok, és károsodnak az egészséges életmóddal kapcsolatos preferenciák.