A tüdőrák ellenes szer jól teljesít dohányosok klinikai vizsgálatában

A MPDL3280A rövidítéssel jelölt kísérleti szert (melyet a Roche állított elő) nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC, non-small cell lung cancer) szenvedő betegek bevonásával vizsgálják.

A fázis I klinikai vizsgálat legfrissebb adatait Soria professzor, a franciaországi Institute Gustave Roussy projektvezetője ismertette vasárnap az Amszterdamban megrendezett Európai Rákkongresszuson. „Eddigi eredményeink azt igazolják, hogy a vegyület erőteljes és tartós választ képes kiváltani áttétet adó NSCLC olyan eseteiben, amikor a korábbi kemoterápia már kudarcot vallott” – mondja a kutató.

Ez jó hír a tüdőrákos betegek számára, különösen azoknak, akik jelenleg is dohányoznak vagy korábban dohányoztak. Soria professzor kiemeli, hogy ez az első vizsgálat, mely felveti, hogy összefüggés lehet a dohányzási anamnézis, illetve a jelutakat blokkoló kezelésre adott válasz között, melyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a ráksejtek képesek-e kibújni az immunrendszer védekező mechanizmusai alól.

A vizsgálat résztvevői 3 hetente intravénás infúzió formájában kapták a MPDL3280A-t. Az első eredmények 53 NSCLC-betegre vonatkozó hatásossági és 85 NSCLC-betegre vonatkozó biztonságossági adatokat is magukban foglalnak. Eszerint a dohányosok 26 százaléka jól reagált a terápiára, szemben a soha nem dohányzók körében regisztrált mindössze 10 százalékos aránnyal.

„Az a tény, hogy a dohányos betegek jobban reagálnak a kezelésre, nagyszerű hír a tüdőrákos betegek számára, mivel e csoport többségét korábbi vagy jelenlegi dohányosok teszik ki” – hangsúlyozza Soria professzor, aki azzal folytatja, hogy a tüdőrákkal szembeni harc legutóbbi lépései főként a nem dohányzókra, illetve a keveset dohányzókra koncentráltak. Nyomatékosan kiemeli ugyanakkor azt is, hogy bár az eredmények ígéretesek, de mégiscsak előzetes adatoknak tekinthetők.

A tüdőrák kezelése nem könnyű feladat, és amennyiben a daganat a szervezet távoli pontjaira is metasztázisokat ad, már nem gyógyítható. A tüdőrákok többségében a dohányzás oki tényezőként játszik szerepet.

A tumorsejteket – mint „hibás” sejteket – a szervezet immunvédekezése rendszerint célba veszi és elpusztítja. Vannak azonban olyan ráksejtek, melyek bizonyos mechanizmusok segítségével képesek kibújni az immunrendszer hatása alól. Ennek egyik módja a PD-L1-nek nevezett szignálmechanizmus. Soria professzor úgy fogalmaz, hogy ezek az utak „alapvetően képessé teszik a daganatsejteket arra, hogy elrejtőzhessenek az immunrendszer általi felismerés elől”. A Soria és munkatársai által tesztelt szer egyfajta immunterápia, mely erősíti a szervezet természetes immunvédekezését a ráksejtek elpusztításában. A MPDL3280A egy anti-PD-L1 monoklonális antitest, mely a PD-L1 és az immunrendszer közötti interakció blokkolása révén fejti ki hatását, ezáltal erősíti a szervezet tumorellenes immunválaszát.

A vizsgálat vezetője elmondta, hogy abból a feltételezésből indultak ki, hogy mivel a dohányzással összefüggésben általában olyan daganatok fordulnak elő, melyek több genetikai mutációt hordoznak, talán az ilyen betegek immunrendszere erősebben reagál a PD-L1 blokkolására. „Eredményeink azt mutatják, hogy valószínűleg tényleg ez a helyzet, mivel a dohányosok csoportjában nagyobb arányban sikerült részleges remissziót elérni, mint a soha nem dohányzó betegek között” – magyarázza. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy jóllehet eddig a jelenlegi és korábbi dohányosok esetében kapták a legjobb eredményeket, ez nem azt jelenti, hogy a gyógyszer ne hatna azoknál a NSCLC-betegeknél is, aki soha nem dohányoztak, hiszem közöttük is vannak néhányan, akik számára előnyös lehet az újfajta kezelés. A kezelésre reagáló betegek csoportjában a terápia időtartama 170 és 534 nap között változott. Egyes betegeknél már 6 héten belül jelentkezett a terápiás válasz; a vizsgálók becslése szerint mediánértékben 11,9 hét telt el az első válasz megjelenéséig.

A vizsgálat másik fontos megállapítása, hogy a tumoron belül magasabb szintű PD-L1-expressziót mutató betegek nagyobb eséllyel reagáltak a kezelésre, mint azok a betegek, akiknél a PD-L1-expresszió kisebb mértékű volt. Ez egy új szűrőmódszer alapját teremtheti meg azon betegek azonosítására, akik nagy valószínűséggel profitálhatnak a terápiából.

„Eredményeink eddig azt látszanak igazolni, hogy a vegyület képes erőteljes és tartós választ kiváltani olyan metasztatikus NSCLC-ben szenvedő betegeknél, akiknél a korábbi kemoterápia eredménytelennek bizonyult. A vizsgálat újfajta megközelítés lehetőségét veti fel azon betegek elkülönítésére, akik a legnagyobb valószínűséggel reagálnak a kezelésre, ezen túlmenően azonosítja a potenciális korrelációkat a dohányzás és a MPDL3280A-ra adott terápiás válasz között” – foglalja össze tapasztalataikat a vizsgálat vezetője, aki azt is hozzáteszi, hogy az új szerrel végzett erőteljes kezelést csak ritkán kísérték mellékhatások, és előnyt jelent, hogy csak 3 hetente egy intravénás infúziót kell kapnia a betegnek. Miközben a fázis I vizsgálat tovább folytatódik, már jelenleg is folyamatban vannak fázis II és fázis II vizsgálatok a szer alkalmazásával.

Az egyesült államokbeli országos surveillance-adatok 2012-es részletes elemzése azt jelezte, hogy I. stádiumú NSCLC eseteiben a sugárkezelés meghosszabbítja a túlélést.