A vízbefulladás a gyakorlott úszót is fenyegeti
Az egészséges úszók víz alatti eszméletvesztésének jelenségét hipoxiás ájulásnak is nevezik. A veszélyes vízalatti lélegzet visszatartó magatartás bármilyen vízmélységben okozhat fulladást, és gyakran az újraélesztés sikertelen.
Két haladó szintű, jó egészségi állapotban lévő felnőtt férfi úszó megerőltető gyakorlatokat végzett egy katonai alkalmassági tesztre való gyakorlás közben. Fekvőtámaszok és úszás között váltakozó edzés után szándékos hiperventillációba és víz alatti lélegzet-visszatartó gyakorlatokba kezdtek. Percekkel később mindkét úszót mozdulatlanul találták a víz alatt. Az uszodai felügyelők újraélesztést hajtottak végre a mentősök kiérkezéséig. A kórházban mindkét férfinél megállapították a halál beálltát.(Szándékos hiperventilláció.)
Egy tizenéves, jó egészségnek örvendő, ismeretlen úszási tapasztalattal rendelkező fiú nem hivatalos lélegzet-visszatartási versenyben vett részt a barátaival. Miután a fiú a víz alatt eszméletét vesztette, a barátai riasztották az uszodai felügyelőket, akik végül sikeresen újraélesztették. (Statikus apnoe.)
Egy haladó szintű, ismert egészségügyi problémával nem rendelkező, és strandőri tapasztalattal bíró, szintén tizenéves fiú úszó az Amerikai Haditengerészet felvételijére gyakorolt az uszodai személyzet felügyelete alatt. A lélegzet-visszatartási gyakorlatok és a víz alatt leúszott körök során többször is hosszabb ideig a víz alatt tartózkodott, mígnem észrevették, hogy eszméletét vesztette. Sem az uszodai személyzet, sem a kiérkező mentősök nem jártak sikerrel az újraélesztéssel, a kórházban halottnak nyilvánították. (Hipoxiás edzés.)
A fulladás egy jelentős oka a megelőzhető sérüléseknek és haláleseteknek, mely az ötödik leggyakoribb ok a szándékolatlan, balesetből származó elhalálozásokat tekintve az USA-ban. Az MMWR-ben megjelent tanulmány az 1988-2011-ig dokumentált esteket elemzi. BBoyd, Levy és mtsai a fulladással végződő esetekhez hozzájáruló magatartásokat vizsgálja. Azon szándékolatlan fulladásos eseteket, melyeknél önkéntes cselekvés állt a háttérben, veszélyes víz alatti lélegzet-visszatartó magatartásnak (dangerous underwater breath-holding behaviors; DUBB) nevezték el. Az összegyűjtött kis mintán a különböző DUBB-fajták gyakorisága kor és úszási tudás szerint változott, ugyanakkor a DUBB-ok többszöri gyakorlása emelte az elhalálozási kockázatot. A pontos definíció ezt az állapotot lélegzet-visszatartás által okozott ájulásként írja le, utalva inkább a viselkedésre, semmint az okra (azaz a hipoxiás ájulásra). Bármilyen vízmélységben okozhat fulladást.
A lélegzet-visszatartás miatti eszméletvesztés fiziológiás mechanizmusa jól ismert: a víz alá merülés/úszás előtt végzett hiperventilláció vagy lélegzet-visszatartás csökkenti a test CO2 készleteit és a szén-dioxid (pCO2) parciális nyomását, késleltetve az agyi választ, mely az újbóli lélegzetvételhez szükséges felszínre emelkedésre késztet.
Az ájulást az oxigén (pO2) parciális nyomásának esése okozza, ennek eredménye hipoxia, valamint a víz alatti eszméletvesztés. A mechanizmus ismertsége ellenére a fulladások viselkedési előzményeit gyakran nem jegyzik fel. Csupán két, az 1960-as és 1970-es évekből származó sorozatos esettanulmány vizsgálta azon fulladásos balesetek közös jellemzőit, melyekben a hiperventilláció víz alatti eszméletvesztéshez vezetett.
2011-ben két egészséges felnőtt férfi hunyt el egy fulladásos balesetben egy New York-i uszodában. A férfiak a víz alatt eszméletüket vesztették, miután az alámerülést megelőzően szándékosan hiperventilláltak. Az említett baleset hatására New York államban az 1988 és 2011 között feljegyzett halálos és nem halálos fulladások körülményeit elemezték.16 esetet találtak.
Ezen esetsorozathoz tartozó balesetek azonosítására az alábbi három DUBB-típus került megkülönböztetésre a szakirodalom, szakértői vélemény, és a felismert eseteknél dokumentált viselkedési minták alapján:
1.) szándékos hiperventilláció a víz alá merülés/úszás előtt vagy közben;
2.) statikus apnoe (az úszó víz alá merül, és megkísérli a lehető legtovább visszatartani a lélegzetét, többek közt ilyenek a „lélegzet-visszatartó versenyek”);
3.) hipoxiás edzés (víz alatti távúszás vagy hosszabb szakaszok lélegzet-visszatartással, felügyelettel vagy anélkül).
A kutatók 22 azonosított esetből hatot kizártak a fennálló gyógyszeres kezelés vagy egészségügyi problémák miatt. Az úszási képességet „kezdő”, „jó”, „haladó”, és „ismeretlen” kategóriákba osztották be. New York államban 1988 és 2011 tehát 16 személyt, és 15 balesetet (melyből egynél két személyről van szó) találtak, ezek közül négy halálos kimenetelű volt. Az úszók 7-47 évesek voltak, 17 éves átlag életkorral, többsége férfit (n=13). A leggyakoribb ok a statikus apnoe (n=6). Négy esetben hipoxiás edzésről, három esetben pedig szándékos hiperventillációról van szó. Két halálos kimenetelnél a szándékos hiperventilláció és a hipoxiás edzés kombinációja áll fenn. Mind a négy végzetes kimenetelű esetben az érintettek 17-22 évesek voltak, haladó vagy kiváló úszók, és részt vettek szándékos hiperventillációban. Mint ahogy az a statikus apnoe baleseteknél fentebb említésre került, az elhunytak fele valamilyen DUBB társtevékenységet végzett szándékos hiperventillációval és hosszabb víz alatti úszással. A DUBB-ok eltérést mutattak mind az úszók tapasztalati szintje, mind pedig a korcsoportok alapján. A tapasztalati szint 14 esetben volt ismert. Minden szándékos hiperventillációs esetben és az összes DUBB incidens felében haladó szintű úszók az érintettek. Az ismert tapasztaltságú úszók (mind 7-24 év közöttiek) közül a gyakorlottabbak (n=8) hipoxiás edzésben, szándékos hiperventillációban, vagy mindkettőben részt vettek, míg a kevésbé gyakorlott úszóknál elsődlegesen a statikus apnoe volt a jellemző.
A 16 fulladásos eset közül 15 uszodában történt: hét beltéri, másik hét eset kültéri, további egy pedig hullámmedencében. A fennmaradó egy eset egy áramlatban következett be. A DUBB baleseteknek több mint felénél egynél több úszó tartózkodott a medencében az érintett úszóval a baleset bekövetkeztekor. A 15 hivatalos uszodában egy eset kivételével mindig jelen volt egy medenceőr, aki újraélesztésre is kísérletet tett. Az egyetlen kivételt képező esetben egy középiskolai haladó szintű úszóprogram tagja hipoxiás gyakorlatot végzett az iskola privát uszodájában a nyitási időpont előtt.
Forrás: MMWR
A témával kapcsolatosan cikket olvashatnak még a sportorvos.hu oldalon és a Magyar Sporttudományi Szemle 18. oldalán.
