A Zika-vírus izzadsággal és könnyel is terjedhet?
A New England Journal of Medicine legfrissebb számában egy Zika-vírussal fertőzött beteg halálával kapcsolatban felvetik a vírus verejtékkel és könnyel való terjedésének lehetőségét.
Az első beteg, egy 73 éves férfi ez év júniusában hunyt el az Utah Egyetem kórházában Salt Lake Cityben – ez volt a Zika-vírus okozta első haláleset az Egyesült Államok kontinentális régióiban. A Zika-vírus tünetei 8 nappal azt követően jelentkezte nála, hogy hazatért Mexikó délnyugati részén tett utazásáról, mely Zika-vírus-fertőzött területnek számít. A betegség első tünete hasi fájdalom és láz volt. A kórházba való felvételéig a szem gyulladása és vizes váladékozása, vérnyomásesés és szapora szívműködés alakult ki. Szeptikus sokk bontakozott ki, melyhez a vesék, a tüdő és más szervek elégtelensége társult, majd a beteg rövid időn belül meghalt.
A második beteg, egy korábban teljesen egészséges 38 éves férfi, az első beteghez érkezett látogatóba a kórházba, és arról számolt be, hogy segített letörölni az első beteg könnyét, illetve segédkezett az ápolónőknek, amikor azok mozgatni próbálták az első beteget.
A második beteg akkor került a közlemény egyik szerzőjének látókörébe, amikor az első beteg halála után egy héttel a második beteggel beszélgetett a történtekről. Azt vette észre, hogy a beteg szeme kivörösödött és vizes váladék ürül belőle, ami a zikafertőzés gyakori tünetének számít. A vizsgálatok igazolták a második beteg zikafertőzését, az ő tünetei azonban enyhék voltak és néhány napon belül megszűntek.
Az eset két aspektusa jelentett nehézséget a szakembereknek. Első kérdésként az merült fel, hogy az első beteg miért halt meg. Ez még a Zika-vírus okozta súlyos fertőzésekben is ritkaságnak számít. Világszerte mindössze 9 másik fatális kimenetelű esetről számoltak be Zika-vírus-fertőzés kapcsán – jegyzik meg a University of Utah School of Medicine kutatói. A második rejtély az volt, hogyan fertőződött meg a második beteg a Zika-vírussal. Semmi olyan tényező nem volt feltárható, melyet abban az időben a Zika-vírus-infekció kockázati tényezőjének tekintettek. A szerzők felvetik, hogy az első beteg vérében kimutatott, szokatlanul magas vírusszint lehetett a halál oka. Ez egyben magyarázatot adhat arra is, hogy a második beteg hogyan betegedett meg oly módon, hogy csupán az első beteg könnyével és váladékával került kontaktusba.
A szerzők kiemelik, hogy ez az első eset, amikor a korábbiakban ismerttől eltérő fertőződési mechanizmust sikerült dokumentálni. „Ez a ritka eset segítséget nyújthat ahhoz, hogy megértsük a betegség teljes spektrumát, és újabb elővigyázatossági intézkedéseket foganatosíthassunk annak megakadályozására, hogy a vírus speciális körülmények között egyik emberről a másikra terjedjen” – mondja Sankar Swaminathan, a University of Utah School of Medicine belgyógyász professzora.
A szerzők több vizsgálatot és végeztek, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy más fertőzés nem magyarázhatja az első beteg megbetegedését. E vizsgálatok egyike a Taxomer nevű módszer, mellyel rövid időn belül analizálható a betegtől származó mintából kimutatható infekciós ágens teljes genetikai anyaga. Azt találták, hogy az első betegtől izolált Zika-vírus genetikai anyaga 99,8 százalékban identikus volt a gyanúba vett területről − Délnyugat-Mexikóból −begyűjtött szúnyogokból származó kórokozók genetikai anyagával.
A második beteg fertőződési körülményeinek megvitatásakor a szerzők megjegyzik, hogy Utahban eddig még nem mutatták ki a Zika-vírust hordozó szúnyogfajtát, a második beteg nem járt Zika-vírus által fertőzött területen, és az események rekonstrukciója során nem derült fény másik ismert transzmissziós módra. A szerzők ebből végül arra a következtetésre jutottak, hogy a második beteg megfertőződése arra vezethető vissza, hogy az első beteg vérében a vírusszint szokatlanul magas (200 millió partikulum/milliliter) volt. Ez túlterhelte a rendszert, ami igen fertőzővé tette a beteget.
„Ez hihetetlen. A vírusterhelés 100000-szer nagyobb volt, mint amiről korábbi zikafertőzés-esetek kapcsán beszámoltak” – emeli ki Swaminathan professzor.
A szerzők megemlítik, hogy továbbra sem tisztázott, miért zajlott a fertőzés ilyen súlyos formában. Esetleg az első beteget valamilyen biológiai vagy egyéb egészségi tényezője tette különösen esendővé az infekcióval szemben? Vagy talán van olyan típusa a vírusnak, mely az átlagosnál agresszívebb?
A szerzők hangsúlyozzák, hogy soha nem láttak még ehhez hasonló esetet, ami arra int, hogy még sok mindent nem tudunk a Zika-vírus-fertőzések körülményeiről.
