A zsírmáj kivizsgálása: szükséges-e a biopszia?

Bevezetés

Régóta elfogadott tény, hogy túlzott alkoholfogyasztás hatására zsírmáj alakulhat ki. A nem alkoholos zsírmáj betegség egyre gyakoribb, és a szakemberek is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek az állapotnak, amely lehetséges, hogy egy összetett, inzulinrezisztenciával, cukorbetegséggel, elhízással és magas vérnyomással járó anyagcsere-szindróma részét képezi. Úgy tűnik, hogy az egyszerű steatosisból a nem alkoholos steatohepatitisen keresztül alakul ki a májzsugor, valószínűleg ez a mechanizmus felelős a legtöbb ismeretlen eredetű (cryptogen) cirrhosis kialakulásáért. A nem alkoholos zsírmáj betegség prevalenciáját a felnőtt lakosságban 13–23%-ra becsülik; a gépkocsi- és repülőgép-balesetekben elhunytak boncolási leletei alátámasztják ezt a feltételezést. A betegség prevalenciája növekszik az elhízás mértékének növekedésével és nagyobb 2-es típusú diabetesben szenvedők körében. Sok ígéretes kezelési lehetőség létezik, azonban a testsúly csökkentésére szolgáló diétán és a cukorbetegség egyensúlyban tartásán kívül egyelőre még nincsen bevált módszer.

A májbiopszia valószínűleg az egyik legmegbízhatóbb eljárás a zsírmáj diagnosztizálására. A beavatkozás sajnos gyakran jár fájdalommal, elvégzése után legalább 6 óra ágynyugalom szükséges, és mortalitása – bár csekély – nem elhanyagolható. Jelenleg három képalkotó módszer áll rendelkezésünkre a zsírmáj kimutatására: az ultrahang-, a CT- és az MR-vizsgálat. Vajon helyettesítheti-e ezek egyike a májbiopsziát?

Az ultrahangvizsgálat alkalmazása a zsírmáj kivizsgálásában

Az első ultrahangvizsgálatok óta ismert, hogy a zsírmáj világosabb képként jelenik meg a felvételen. Ezt a jelenséget a fokozott echogenitás okozza: finom, szorosan egymás mellett elhelyezkedő pontok láthatók. A diagnózis felállítását segíti, ha a képet összehasonlítjuk a vesekéreg és a lép képével, mivel e szervek echogenitása megegyezik az egészséges, zsírmentes májéval. A zsírfelhalmozódás az ultrahangnyaláb fokozott gyengülését is eredményezi, ezért a máj mögötti területekről sötétebb képet kapunk, és a rekesz körvonalai elmosódnak. A zsírmáj harmadik jele, hogy a máj belső szerkezete kevésbé látszik, így a portalis vénák alig különülnek el. Mindazonáltal ha fokális elváltozást keresünk, előfordulhat, hogy az említett változások nem tűnnek fel. Ennek oka abban keresendő, hogy sok vizsgáló a normális echogenitású kép előállítása érdekében átállítja a mélységi erősítést. A probléma kiküszöbölésére kifejlesztettek egy eljárást, amelynél a mélységi erősítés különböző típusai állíthatók be.