Antiepileptikumok indukálta osteopathia: patogenezis, megelőzés, korai felismerés, kezelés

   Főbb tézisek:
   1. Még ma is vitatják, hogy antiepileptikus kezelés alatt fellépnek-e csontelváltozások. Az újabb vizsgálatok azonban kimutatták, hogy hosszú távon majdnem minden második epilepsziás beteget érint a gyógyszer indukálta osteopathia. A klinikai kép rendszerint átmenetet képez az osteoporosis és az osteomalacia között; az ilyen csontelváltozást nevezik osteopathia epilepticának.
  2. Az antiepileptikumok indukálta osteopathia komplex patogenezisű betegség, amely elsősorban a D-vitamin-anyagcserével függ össze, de a csontanyagcsere intesztinális, renális és hormonális zavarai is szerepet játszhatnak a létrejöttében. Az újabb antiepileptikumok csontrendszeri mellékhatásaival kapcsolatban még nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

  Az epilepszia a leggyakoribb krónikus neurológiai betegségek közé tartozik, prevalenciája az iparilag fejlett országokban 4–10 beteg/1000 fő.38 Különösen gyakran lép fel gyermekkorban17 és idősebb korban.25 Nagy valószínűséggel ma már majdnem mindegyik szimptómás epilepsziás beteg – a teljes népesség mintegy 1%-a – gyógyszeres kezelésben részesül.34 A rendszerint hosszú távú, évtizedekig tartó antiepileptikus kezelés mellékhatásainak korai felismerése érdekében a máj-, vese- és csontvelőfunkciót ajánlatos rendszeresen ellenőrizni a kezelés során – ez ma már általánosan elfogadott követelmény.