ARDS-ben hasonfekvés javasolt

Az ARDS az USA-ban évente kb. 200.000 beteget érint. Globálisan az intenzív terápiás osztályokra felvett betegek 10%-ánál észlelhető, és a mesterséges lélegeztetésen lévő betegek 23%-a ARDS-ben szenved.

Az ARDS lesz a fő témája a Society of Critical Care Medicine (SCCM) 2019. február 17-20 között tartandó 48. kongresszusának San Diegoban.

Már 40 éve felismerték, hogy az ARDS-ben szenvedő betegeknek a hasonfekvés előnyös, mivel a tüdő jobban szellőzik, jobb az oxigenizáció és csökken a halálozás is. Az eljárást a legújabb gyakorlati útmutató is tartalmazza (Fan). A téves információk, vagy a kórházi személyzet szakképzésének hiányosságai miatt azonban a betegek gyakran nem részesülnek az ajánlott kezelésben. Ugyanakkor egy 50 országra kiterjedő, 459 intenzív-terápiás egységet magába foglaló, 2016-ban megjelent felmérés szerint az ARDS-ben szenvedő betegek kevesebb, mint 16%-át helyezik ilyen helyzetbe (Bellani).

Az eljárást, az orvosok és a nővérek szerepét, a légzés-terapeuták teendőit részleteiben ismerteti Dannette Michell (Christiana Care Health System, Newark, Delaware) és Maureen Seckel nemrégiben megjelent tanulmánya.  A szerzők szerint tradícionálisan az orvos utasítja a nővért a beteg hasra fordítására, de az intenzív terápiás részlegeken nincs kialakult standard gyakorlat.

A protokoll értelemszerűen egy átmeneti, a beteget az oldalára fektető- lépést is tartalmaz, amikor a személyzetnek különösen ügyelnie kell a betegbe bevezetett minden tubusra, infúzióra, csőre és vezetékre. Az átmeneti oldalt fektetés segítségével meg lehet előzni a káros mozdulatokat. „Néhány beteg nagyon rosszul érzi magát, amikor átfordítják, ilyenkor vissza kell fordítani.” A hasra fektetett beteg különböző testrészeinek alápárnázásához célszerűbb géllel töltött párnákat használni szivacspárnák helyett, mivel a géltöltetűek ismételten használhatók, könnyen tisztíthatók, és hatásosan csökkentik a fokozott nyomásnak kitett pontok terhelését.

Gyakori téves felfogás, hogy a beteg átfordításához nincs szükség különleges, mechanikusan mozgatható betegágyra, az eljáráshoz az intenzív egységekben használatos ágyak is tökéletesen megfelelnek, kevésbé drágák, és nem kell hosszú időt várni a speciális ágyak beszerzésére. A beteg átfordításához elméletileg legalább négy ember szükséges, de a beteg testsúlyától függően esetleg több szakemberre is szükség van (általában 16 beteg kg-onként ajánlatos egy ember részvétele). A munkába orvosok, segédnővérek, küldöncök is befoghatók, ha megértik szerepüket, de sokkal célszerűbb, ha rendszeres gyakorlással mindenki elsajátítja a szükséges mozdulatokat. Ha ez sikerül, akkor a gyakorlatlan esetben akár 1 órát is felemésztő ügyetlenkedés helyett a művelet 15-20 perc alatt elvégezhető, ami mind a betegnek, mind a személyzetnek jóval kisebb terhelést jelent. Mivel ezek a betegek lélegeztetőgéphez és különböző tubusokhoz vannak kötve, az átfordítási művelet előtt és után egy orvosnak kell ellenőriznie, hogy minden megfelelően működik-e.

Dr. Michelle Ng Gong (Montefiore Medical Center in Bronx, New York) szerint kihívást jelent az orvos számára a beteg hasonfekvő helyzete, mivel nem látja előröl a súlyos beteg mellkasát, és nem látszanak egyértelműen a tubusok és a vezetékek sem. Ha kardiopulmonális újraélesztésre lenne szükség, akkor a beteget azonnal vissza kell fordítani. A hasonfekvésben nem bízó orvosok szerint inkább extrakorporális membrán oxigenizációt (ECMO-t) kellene végezni, ami viszont invazív és sokkal-sokkal drágább.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > SCCM 2019

2. American Journal of Respiratory Critical Care Medicine

3. JAMA

4. AACN Advanced Critical Care