Arzén-trioxid tartalmú generikum akut promielocitás leukémiára
Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az akut promielocitás leukémia kezelésére szolgáló Arsenic trioxide Accord (arzén-trioxid) generikus készítményt.
- Őssejtterápia autoimmun kórképekben
- Az áramlási citometria alkalmazása az immunfenotípusok meghatározásában
- Telomerázinhibitorok hematológiai betegségekben
- Leukémia – áttekintés az alapellátásban dolgozók számára
- Akut mieloid leukémia
- Akut mieloid leukémia: a kockázathoz igazított kezeléstől a genotípustól függő terápiáig
Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) szeptember 19-én pozitív véleményt fogalmazott meg az akut promielocitás leukémia (APL, acute promyelocytic leukaemia) kezelésére szolgáló Arsenic trioxide Accord (hatóanyag: arzén-trioxid, gyógyszerforma: 1 mg/ml-es koncentrátum oldatos infúzióhoz) készítményre (kérelmező: Accord Healthcare S.L.U.). A gyógyszer az Európai Unióban 2002. március 5-én engedélyezett Trisenox generikuma, és mivel az Arsenic trioxide Accord intravénás adagolású, 100%-os biológiai hasznosulású készítmény, az engedélyezési eljárás során nem volt szükség bioekvivalencia vizsgálatra. A teljes indikáció szerint:
Az Arsenic trioxide Accord felnőtt betegeknél javallott a remisszió elérése és az állapot konszolidálása érdekében:
• újonnan diagnosztizált, alacsony-közepes kockázatú akut promielocitás leukémiában (APL) (fehérvérsejtszám ≤ 10 × 103/mikroliter) csupa-transz-retinsavval (all-trans-retinoic acid, ATRA) kombinációban,
• relapszusban lévő/refrakter akut promielocitás leukémiában (APL) (az ezt megelőző kezelésnek retinoidot és kemoterápiát is kellett tartalmaznia),
akiknél t(15;17) transzlokáció és/vagy a promielocitás leukémia/retinsav-receptor-alfa (PML/RAR-alfa) gén jelenléte figyelhető meg. Az egyéb akut myeloid leukémia altípusoknak az arzén-trioxidra adott válaszarányát még nem vizsgálták.
A hatóanyagról (arzén-trioxid)
Az Arsenic trioxide Accord hatóanyaga, az arzén-trioxid hatásmechanizmusa nem teljes mértékben tisztázott. Az arzén-trioxid morfológiai változásokat és a dezoxiribonukleinsav (DNS) fragmentációját eredményezi, ami in vitro az NB4 humán promielocitás leukémiás sejtek apoptózisára jellemző. Az arzén-trioxid a promielocitás leukémia/retinsav-receptor-alfa (PML/RAR-alfa) fúziós fehérjéjének károsodását vagy degradációját idézi elő.
Mellékhatások
Az Arsenic trioxide Accord alkalmazása során tapasztalt leggyakoribb mellékhatások az alábbiak voltak: herpes zoster fertőzés, lázas neutropenia, leukocitózis, anémia, thrombocitopénia, neutropénia, hiperglikémia, hipokalémia, hipomagnezémia, hipernátrémia, ketoacidózis, szédülés, fejfájás, tachycardia, diszpnoé, hasmenés, hányás, hányinger, pruritusz, bőrkiütések, ödéma.
Az akut promielocitás leukémiáról (APL, acute promyelocytic leukaemia)
Az akut leukémiák hirtelen kezdődő, szinte mindig igen gyorsan előrehaladó kórképek, általában lázas betegség, bőr- és nyálkahártyavérzések okának keresése során végzett vérképvizsgálat tereli rájuk a gyanút. Sokszor fogínytúltengés, fájdalmas nyálkahártyafekélyek hátterében találunk akut mieloid leukémiát, mivel egyik – leginkább a monocitoid blasztok felszaporodásával jellemzett – altípusa kifejezetten hajlamos a lágyszövetek, parenchimás szervek infiltrálására. Ezeknek a betegeknek a limfoid leukémiásokhoz hasonlóan nyirokcsomó-, máj- és lépnagyobbodása is lehet. Míg a mieloid leukémiákban korán jelentkezik trombocitopénia és anémia, addig a limfoid betegségben ezek általában előrehaladottabb betegségre utalnak. Az akut mieloid leukémia egyik típusa, a promielocitás variáns esetében a sérülékeny, könnyen széteső blasztsejtekben található alvadásaktív granulumok kiszabadulása miatt gyakori a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC, defibrinációs szindróma). Az akut promielocitás leukémia (APL, AML M3, OPML) az akut myeloid leukémia egyik változata, amelyet a mieloid sejtek egyik típusa - a promielociták abnormális felhalmozódása jellemez.
A gyermekkori akut limfoid leukémiák gyógyhajlama igen jó, 90% feletti, a gyermekkori mieloidoké sokkal rosszabb. Felnőttkorban viszont a mieloid folyamatok gyógyulnak könnyebben, a limfoidok – főleg a T-sejtes variánsok – nehezebben. Míg akut mieloid leukémiában a gyógyszeres kezelés bázisát két gyógyszercsoport képezi, s a tervezett kezelési idő 4-5 hónap, melyet a beteg lényegében folyamatosan kórházban tölt, addig a limfoid betegségek esetében váltogatva számos gyógyszercsoportot lehet alkalmazni, s a kezelés tervezett ideje 2 év is lehet, melyből kb. 10 hónap a kórházi kezelés, a többi járóbeteg-ellátási formában végezhető. Kevés kivételtől eltekintve az akut leukémiák gyógyításában jelentős szerepe van a megfelelő testvér vagy idegen donor segítségével végezhető vérképző őssejt transzplantációnak, melyre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a beteg jól reagál a gyógyszeres kezelésekre, ez tehát nem az „utolsó lehetőség”. A kezelés tervezéséhez főleg a betegség genetikai jellemzői és reagálókészsége alapján prognosztikus csoportokat határoztak meg. A felnőtt betegek kb. 60–80%-ának betegsége tüntethető el átmenetileg, jelentős részük azonban visszaesik, s végül 40%-uk gyógyul meg.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült: