Az achalázia magasabb halálozási kockázattal jár
Az achaláziás egyének magasabb halálozási kockázatot mutattak, mint az általános népességből származó, megfelelő referencia egyének, 10 éves követési idő alatt hat achaláziás egyénre egy további haláleset jutott.
Az achalázia a nyelőcső leggyakrabban diagnosztizált motoros betegség, amikor az alsó nyelőcső záróizom diasztoléja károsodik és a nyelőcsőtest a mozgásképtelenné válik, emiatt a táplálék túl sokáig marad a nyelőcsőben.
Anders Forss (Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország) és munkatársai a Clinical Gastroenterology and Hepatology című szaklapban 2025. április 10-én online megjelent munkájuk során Svédországban egy illesztett kohorszvizsgálatot végeztek, amelybe olyan, achaláziával diagnosztizált betegeket vontak be, akik 1969 és 2017 között biopsziával járó endoszkópos nyelőcsővizsgálaton estek át.
A 704 achláziás beteget (medián életkor a diagnózis felállításakor 60 év; 56% férfiak), akiknél az incidensként jelentkező achaláziát az életkor, a nem, a születési év és a lakhelyükél szolgáló megye alapján legfeljebb öt, az általános népességből származó referencia személyhez (n = 3348) párosították, másodlagos referencia személyként pedig egy vagy több, achaláziával nem rendelkező édestestvér szolgált.
Az elsődleges eredmény a teljes halálozás volt, a követési idő mediánja pedig 9,1 év.
Az előfordulási arányokat és az abszolút aránykülönbségeket 1000 személyévre számították ki, és összehasonlították az achaláziás betegek és a megfelelő referenciaszemélyek között.
A 9,1 éves medián követési idő alatt a halálozási események előfordulási aránya 69,4 volt 1000 személyévre vetítve az achaláziás betegek körében és 51,9 volt 1000 személyévre vetítve a megfelelő referencia személyek körében; ez minden10 év alatt megfigyelt hat achaláziás betegre egy további halálesetnek felel meg.
Az achaláziás betegeknél 42%-kal magasabb volt a halálozás kockázata, mint a megfelelő referenciaszemélyeknél (korrigált kockázati arány [aHR], 1,42; 95% CI, 1,21-1,65). Ezenkívül az achaláziás betegeknél megnövekedett a halálozás kockázata bármely rákos megbetegedés (aHR, 1,65; 95% CI, 1,21-2,23), különösen a nyelőcsőrák (aHR, 23,19; 95% CI, 3,27-164,55); légzőszervi megbetegedések (aHR, 2,22; 95% CI, 1,28-3,87); és egyéb okok (aHR, 1,47; 95% CI, 1,12-1,93) miatt.
Az achaláziában nem szenvedő édestestvérekkel (n = 528) összehasonlítva az achalasiás betegek (n = 325) az összes okból bekövetkező halálozás fokozott kockázatát mutatták (aHR, 1,78; 95% CI, 1,13-2,81).
„A megnövekedett halálozási kockázat az achalasiás egyének hosszú távú követésének szükségességét jelzi, beleértve a nyelőcsőrák és a betegséggel kapcsolatos szövődmények iránti fokozott éberséget” - írták a szerzők.
A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy hiányoztak a tüneti pontszámokra és az olyan életmódbeli tényezőkre vonatkozó adatok, mint az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a diéta vagy a fizikai aktivitás. Emellett nem lehetett értékelni a nyelőcsőrák típusa, a diagnosztikai késedelem, a betegség súlyossága és a kezelési előzmények szerinti halálozási arányokat.
Forrás:
All-cause and cause-specific mortality in achalasia: A nationwide matched cohort study
https://www.cghjournal.org/article/S1542-3565(25)00250-2/fulltext
