Az Alzheimer-kór is autoimmun betegség?

Miközben e lipidcsalád egyes tagjai bőrápolási krémek alkotóelemei, úgy tűnik, hogy az agyban a ceramid hatására fokozódik a béta-amiloid termelődése, ami elősegíti, hogy a jellegzetes plakkok elpusztítsák az Alzheimer-kóros betegek agysejtjeit – mondja dr. Erhard Bieberich, a Georgia Regents University kutató neurológusa.

Bieberich munkatársai és más szerzők az Alzheimer-kór kockázati tényezőjeként azonosították az emelkedett ceramidszinteket, emellett kimutatták, hogy az amiloid serkenti a fokozott lipidtermelést – bár továbbra sem tisztázott, hogy hogyan és miért. A szinergiát látva a szakemberek arra következtettek, hogy a ceramiddal szemben termelt antitestek gátolhatják a plakkok képződését. Az elmúlt nyáron a Neurobiology of Aging című lapban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint azonban a felesleges ceramid a keringésbe jutva antitestek képződését generálja, mely elősegítette a betegség progresszióját, különösen nőstény egereknél.

A Journal of Alzheimer’s Disease című lapban megjelent meglepő adatok alátámasztják azt a teóriát, miszerint az Alzheimer-kór autoimmun betegség, amely gyakrabban érint nőket, és amelynek jellegzetessége, hogy az immunrendszer antitesteket termel a beteg saját szöveteivel szemben.

A szerzők feltételezései szerint a vérben a lipidek vagy más lebomlási termékeinek meghatározása alkalmas lehet az Alzheimer-kór korai kimutatására, mivel a ceramidszintek már jóval azelőtt megemelkedtek, hogy az állatok jelentős plakk-képződésre utaló jeleket mutattak volna. „Tipikus „tyúk vagy tojás” szituációval állunk szemben – mondja dr. Michael B. Dinkins, a közlemény első szerzője. − Nem tudjuk, hogy a betegség folyamán természetesen termelődő ceramidellenes antitestek okai vagy következményei-e a betegségnek.” Azzal már tisztában vannak a kutatók, hogy a felesleges agyi ceramid olyan vezikulák képződését eredményezi, melyeket Dinkins exoszómáknak nevezett „lipidbuborékokhoz” hasonlít. Bieberich laboratóriumában korábban megállapították, hogy amikor más sejtek felveszik az exoszómákat, azok sejthalált indítanak be. Ez az egyik mód, mely a kutatók feltételezései szerint hozzájárul az Alzheimer-kórra jellemző neurodegeneráció létrejöttéhez.

„Eltart egy ideig, amíg a folyamat toxikussá válik, hiszen egy folyamatosan ható áramlás áll fenn, és clearance-mechanizmusok is működnek” – magyarázza a vizsgálat vezetője. Egy egyelőre még nem tisztázott, specifikus ponton a clearance-rendszer működése leáll, és az amiloid és ceramid mennyisége toxikus szintre emelkedik. Ezt látva döntöttek úgy, hogy a cermaidszintet úgy csökkentik, hogy még több ceramidot juttatnak a bőr alá, ahol az immunválaszt indít el, melynek nyomán a betegség progressziójának lassulását várták. Ezen a ponton észlelték az állatmodellekben, hogy az antitestek szintje már eleve emelkedett, és további ceramid adását követően az nem az antitestek szintjét emelte, hanem a plakkok és az exoszómák számát. „Azt reméltük, hogy a szervezetet immunizálni tudjuk saját ceramidjával szemben, antitestek képződnek, melyek semlegesítik a ceramid hatását. Hasonló hatást vártunk, mint amikor blokkoljuk a termelődést, olyan formán, mint a védőoltások esetében” – mondja Bieberich. Ehelyett azt tapasztalták, hogy a ceramiddal kezelt Alzheimer-kóros nőstény állatoknál körülbelül 33%-kal fokozódott az amiloidképződés, miközben az exoszómák száma 2,4-szeresére növekedett. Azt is megfigyelték, hogy az exoszómák – melyek sokféle funkciót ellátnak, többek között segítik a sejtek közötti kommunikációt – megpróbálnak beavatkozni a folyamatba, de a ceramiddal szembeni antitestek blokkolják ezeket az erőfeszítéseket. „Nem igazán tudjuk, mit csinálnak az exoszómák Alzheimer-kórban. Talán nem mindig rossz, hogy jelen vannak – mondja dr. Bieberich. – Előfordulhat, hogy valójában az antitestek jelenléte az, ami miatt az exoszómák egyes pozitív funkciói elvésznek.”

A kutatók most visszatértek ahhoz a korábbi elképzeléshez, mely szerint közvetlenebb módon kellene gátolni a ceramid termelődését.

A szerzők megjegyzik, hogy a ceramid az egész humán szervezetben, ezen kívül állatokban és növényekben is megtalálható, azt a szervezet minden sejtje szintetizálja. Ugyanez a kutatócsoport a Journal of Biological Chemistry című lapban arról számolt be 2007-ben, hogy az élet első néhány napjában a ceramid segíti az őssejteket a primitív ektoderma kialakításában, melyből létrejön az embrionális szövet.