Az anyatej újabb lehetséges védő hatása
Csökkenti az utódok az 1-es típusú diabéteszes megbetegedésének esélyét, ha az anyatejjel már az élet korai szakaszában elegendő ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsavak jutnak a csecsemő szervezetébe.
Az 1-es típusú cukorbetegség több mint 20 millió személyt érint szerte a világon. A kórkép jelenlegi ismereteink szerint autoimmun megbetegedés. Korábban „juvenilis kezdetű” cukorbetegségnek is nevezték, mivel meglétére általában a beteg tinédzser korának közepe táján derül fény. A statisztikák szerint az 1-es típusú cukorbetegek száma 2001 és 2009 között valóban a 15−19 éves korosztályban emelkedett a legszembetűnőbb mértékben.
Egy, a Diabetologia című lapban közzétett új vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy tehetünk valamit az 1-es típusú diabétesz prevenciójáért. Dr. Sari Niinistö, a finn Országos Egészségügyi és Jóléti Intézet munkatársaival együtt azt vizsgálta, hogy az anyai ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsav-bevitel segíthet-e az anyatejjel táplált utódokban a betegség megelőzésében. Ezek a „jó” zsírsavakként számon tartott ómega-3-zsírsavak a halakban és a halolajban találhatók meg leginkább, de kisebb mennyiségben tartalmazzák a diófélék, a zöld leveles zöldségek és más növényi olajok is.
Dr. Niinistö munkacsoportja a Finnish Type 1 Diabetes Prediction and Prevention Study adatait elemezve arra kerestek választ, hogy csecsemőkorban a szérum magas ómega-3-zsírsav tartalma összefüggésben áll-e gyermekkori autoimmunitás megjelenésével, olyan esetekben, amikor egyébként is magas az 1-es típusú diabétesz előfordulásának kockázata.
Azon 3 és 24 hónapos kor közötti csecsemők (n= 7782) adatait elemezték, akiknél genetikai kockázat/hajlam igazolódott 1-es típusú cukorbetegség előfordulására. Nyomon követték a szigetsejtekkel szemben termelődő autoantitestek szintjét, és rendszeres vérvételre került sor, továbbá kérdőíves módszerrel és táplálási napló alapján követték nyomon az anyatejes/tápszeres táplálás menetét is.
A vizsgált csoportból 240 csecsemőnél, valamint 480 kontrollszemélynél jelentek meg autoimmunitásra utaló jelek. A szerzők 3 és 6 hónapos korban vett vérmintákból határozták meg a szérumban a zsírsavak szintjét, emellett figyelemmel kísérték az inzulin és glutaminsav-dekarboxiláz autoantitestek szintjét is.
Az eredmények azt mutatták, hogy kisebb volt az inzulin autoimmunitás kockázata azoknál, akiknek szérumában magasabb volt az ómega-3-zsírsavak koncentrációja. Ezen belül úgy tűnik, hogy a dokozahexaénsavnak és a dokozapentaénsavnak van a legjelentősebb szerepe a rizikó csökkentése szempontjából. Fokozza ugyanakkor az autoimmunitás kockázatát, ha magas az alfa-linolénsav/dokozahexaénsav arány, illetve a magas ómega-6/ómega-3-zsírsav arány.
Ezen túlmenően a szerzők korrelációt észleltek a zsírsavak és a tejtáplálás típusa között is: az anyatejes csecsemők szérumában magasabb volt a zsírsavak (pl. palmitinsav, dokozapentaénsav, dokozahexaénsav) koncentrációja, ami az autoimmunitás csökkent rizikójával párosult – szemben a tehéntej alapú tápszerekkel táplált csecsemőkkel. A jelentősebb tápszerbevitel ugyanakkor fokozta az autoimmunitás kockázatát.
"Az anyatej telítetlen zsírsavai protektív hatást fejtenek ki különösen a korai autoimmunitásra. Az élet első hónapjaiban, az immunrendszer érésének és programozódásának időszakában kritikus jelentőségük van a hosszú láncú ómega-3-zsírsavaknak” - hangsúlyozzák a szerzők, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy vizsgálatuk pusztán obszervációs jellegű, ezért megbízható ok-okozati következtetések nem vonhatók le belőle.
