Az atherosclerosis diagnózisa: lehet-e korábban, pontosabban, egyszerűbben?

Az atherosclerosis folyamatán sokáig valóban az artériák meszesedését értettük, és a fő problémának az erek belső átmérőjének csökkenését tartottuk. Az évtizedek alatt kialakuló stabil meszes plakkok mellett azonban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a zsírdús, lágy plakkoknak, amelyek hirtelen megrepedhetnek és az erek teljes elzáródását okozhatják. Az érfali elváltozások pontos patogenezisét még ma sem ismerjük teljesen, de az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy az elsődleges lipidlerakódás mellett bizonyos gyulladásos és immunológiai folyamatok is hozzájárulnak a folyamat előrehaladásához. Az atherosclerosist általában a tünetek, illetve a következményes elváltozások megjelenése után diagnosztizáljuk. Az erek elváltozásainak kimutatásához sokféle vizsgálati módszer használatos: laboratóriumi tesztek, EKG, terheléses, provokációs vizsgálatok, angiográfia, ultrahang és CT/MR.
   A klasszikusnak számító angiográfia invazív és elég költséges beavatkozás, amellyel közvetlen információt szerezhetünk a szűkület mértékéről. Az esetek többségében ezzel a technikával nem diagnosztizálhatók a veszélyes, repedésre hajlamos plakkok, és az érfali elváltozások összetevőiről sem kapunk pontos képet. Lipidcsökkentő vizsgálatok sora (pl. MARS, DAIS, CIS, MAAS, LCAS) igazolta, hogy az aterogén lipoproteinek szérumszintjének hathatós csökkentése nyomán 1-2 év alatt mérséklődhet az érlumen szűkületének progressziója. Az invazív diagnosztika fejlődésének eredményeként pár éve megismertük az éren belüli ultrahangvizsgálat (IVUS) nyújtotta lehetőségeket. Az IVUS az angiográfiával egészségesnek tartott területeken súlyos ateroszklerotikus elváltozásokra deríthet fényt, amelyek erélyes LDL-koleszterin-csökkentés hatására kedvező irányban befolyásolhatók (REVERSAL, ASTEROID).