Az elasztikus artériák rugalmasságának élettana és a rugalmasság csökkenésének klinikai jelentősége
Az érfali rugalmasság élettana
A szívhez közeli, elasztikus típusú artériák feladata, hogy a szív felől szakaszosan történő véráramlást a perifériás szövetek felé folyamatossá alakítsák. E funkció legegyszerűbben a szélkazán modellel jellemezhető, mely szerint a szív által a szisztolé során kilökött vér az erek falát megfeszíti, majd a falfeszülés potenciális energiája a diasztolé során visszaalakul a véráramlás kinetikus energiájává.Merevebb érrendszerben a nagyobb szisztolés falfeszülés magasabb vérnyomást hoz létre, a diasztolé során ugyanakkor nagyobb potenciális energia alakul át a véráramlás kinetikus energiájává, és a vérnyomás alacsonyabb lesz. A magasabb szisztolés és alacsonyabb diasztolés nyomás következtében mind a perifériás (pl. a. brachialis), mind a centrális erekben (pl. a. carotis, aorta) megnő a pulzus amplitúdója.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!