Génterápia HIV-fertőzés kezelésében

A Science Advances folyóiratban május 9-én jelent meg a Johns Hopkins University School of Medicine kutatóinak tanulmánya, amelynek fő megállapítása, hogy a HIV vírus olyan hosszú időtartamú nyugalmi állapotba kényszeríthető, amelyben a HIV nem szaporodik. A kutatók szerint ez a hatás egy antiszensz transzkriptum molekula (AST) alkalmazásával érhető el. Az AST a HIV genetikai anyagából származik, és része egy olyan molekuláris útvonalnak, amely lényegében dormanciába helyezi a vírust.

A tanulmány vezetője, Fabio Romerio szerint az új eredmények tovább erősítik azokat a bizonyítékokat, amelyek segíthetnek a kutatóknak egy olyan génterápia kifejlesztésében, amely fokozza az AST termelését. Az HIV.gov adatai szerint az Egyesült Államokban becslések szerint 1,2 millió ember él HIV-vel, amelyre jelenleg nincs kuratív gyógymód vagy vakcina, és évente 4941 ember hal meg AIDS-ben, a HIV által okozott betegségben. A WHO adatai szerint világszerte 39,9 millió ember él HIV-vel, és évente 630 ezer ember hal meg HIV-vel kapcsolatos betegségekben.

A HIV standard kezelése napi antiretrovirális terápiát jelent, amely megakadályozza a vírus új másolatainak keletkezését és terjedését. Az antivirális gyógyszereket hosszú távon kell szedni, rövid és hosszú távú mellékhatásaik vannak, míg a génterápiás beavatkozást csak egyszer kell alkalmazni. Romerio szerint a vírus még több év antiretrovirális terápia után is a szervezet sejtjeiben és szöveteiben maradhat, és gyorsan szaporodásnak indulhat, ha a fertőzött személy abbahagyja a terápiát.

“Célunk, hogy megtaláljuk a módját a HIV tartós, hosszú távú kezelésének” – nyilatkozta Rui Li, a cikk első szerzője.

Az AST vírusdormanciában betöltött szerepének vizsgálatához a kutatók először egy CD4+T sejtekből álló emberi sejtvonalat vettek alapul: ezek azok az immunsejtek, amelyekbe a HIV beépíti a genomját és másolatokat készít magáról. A kutatók genetikailag módosították ezeket a HIV-fertőzött T-sejteket, hogy fokozzák az AST termelését egy olyan genetikai elem beillesztésével, amely képes sok AST-másolatot létrehozni. Ezt követően megmérték a HIV transzkripciójának sebességét, azaz azt a folyamatot, amelynek során a vírus létrehozza a saját másolásának genetikai tervét. A transzkripció méréséhez a tudósok nyomon követték a GFP szintjét, egy olyan fluoreszkáló fehérjének a mennyiségét, amelyet a HIV expressziós markereként használnak. Megállapították, hogy a GFP fehérje szinte kimutathatatlan szintre csökkent, miután a sejtek folyamatosan AST-t termeltek, ami arra utal, hogy a vírus az ilyen T-sejtekben inaktív volt és nem tudta újraindítani a replikációt.

Ezután egy nagy teljesítményű lézeres technikával meghatározták, hogy az AST molekula mely részei a legfontosabbak a HIV látenciáját elősegítő fehérjékhez való kötődés és azok toborzása szempontjából. Ehhez a kutatók több mutációt hoztak létre a molekulában, amelyeket beillesztettek a T-sejtekbe, hogy meghatározzák, hogy a molekula egyes komponensei milyen szerepet játszanak a HIV vírus szunnyadó állapotba kerülésében. A kutatók 15 HIV-fertőzött személytől begyűjtött CD4+T immunsejtekben is vizsgálták az AST-t. Ehhez először apró lyukakat fúrtak a CD4+T sejtek külső membránjába, majd a T-sejteket az AST molekulát expresszáló DNS-sel keverték össze. A beavatkozás hatására a vírus négy napig alvó állapotban maradt az összes sejtben, majd az AST-t expresszáló DNS lebomlott a T-sejtekben.

Romerio szerint az új eredmények olyan génterápiás eljárások kifejlesztéséhez vezethetnek, amelyek tartósan fokozzák az AST termelését a HIV-fertőzött emberek T-sejtjeiben, így képesek lehetnek a vírust hosszú időre dormanciába taszítani.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Gene therapy may be key to permanently putting HIV into dormant state

Suppression of HIV-1 transcription and latency reversal via ectopic expression of the viral antisense transcript AST

Irodalmi hivatkozás:

Rui Li et al, Suppression of HIV-1 transcription and latency reversal via ectopic expression of the viral antisense transcript AST, Science Advances (2025). DOI: 10.1126/sciadv.adu8014