Az elhízás jelenlegi és jövőbeli kihívásai

A Spanyol Endokrinológiai és Táplálkozástudományi Társaság (Sociedad Española de Endocrinología y Nutrición) 63. konferenciáján két szekcióban is foglalkoztak az elhízás problémájával, kezelésének irányelveivel és azzal, hogy a klinikusok hogyan vonják be a betegeket a kezelésbe.

 „Az elhízás kezelésének jövője: perspektíva a 21. századra” című záró konferenciát vezető Carel Le Roux, az írországi University College Dublin Metabolic Medicine Group igazgatója úgy véli, az elhízással kapcsolatban jelenleg ismert tények közül sok megváltozik a következő néhány évben, és ezen belül a legfőbb, megválaszolandó kérdés, hogy az elhízás betegség-e. S bár szerinte a legtöbb szakértő úgy véli, hogy ez így van, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is így közelíti meg. Az elhízásnak körülbelül 220, anyagcsere-, és egyéb típusú szövődménye van, amelyeket kezelni kell. Bár manapság kulturális vágy a soványság, az elhízást nem azért kell kezelnünk, hogy a fogyást segítsük, az endokrinológus kötelessége az elhízás betegség kezelése, melynek eredményeként a páciens természetesen fogyni fog- tette hozzá.

A BMI újragondolása

A BMI [testtömegindex] szerepe is változik. Ez a múltban nagyon hasznos eszköz volt, bár önmagában nem diagnosztikus értékű, inkább a szűrővizsgálat részeként kell számon tartani, és pl. 30-as BMI esetén is fel kell állítani a diagnózist annak megerősítésére, hogy az adott személy elhízott-e. Vannak olyan betegek, akiknek alacsony a BMI-je, elhízásbetegségük szövődményei azonban továbbra is fennállnak. Az energiabevitel csökkentésére és az energiafelhasználás növelésére tett javaslatokat is át kell gondolni, mivel ma már tudjuk, hogy ez neurológiai betegségről vagy jobb esetben neuroendokrin betegség, aminek kialakulásában agyi mechanizmusok (konkrétan az éhség és jóllakottság érzését) is az érintettek, továbbá nem elhanyagolható az esetleges genetikai meghatározottság szerepe sem.

Az "Elhízás kezelése: Kulcspontok a jelenben és a jövőben" című előadáson dr. Javier Salvador Rodríguez, a spanyol Navarra Egyetemi Klinika Endokrinológiai és Táplálkozási Tanszékének igazgatója és dr. Ignacio Llorente, a Nuestra spanyolországi Santa Cruz de Tenerife-i Señora de Candelaria Egyetemi Kórház igazgatója elemezte az elhízás jövőbeli kihívásait. Ha az endokrinológus az elhízást krónikus betegségnek tekinti, akkor a kapott eredményektől függetlenül nyomon kell követni a betegeket, és figyelembe kell venni, hogy a krónikusság (azaz hosszú időtartam, lassú kialakuláss és nehéz gyógyulás vagy remisszió) miatt milyen egészségügyi szolgáltatásokat kell biztosítani számára.

Hangsúlyozták, hogy meg kell akadályozni az elhízott emberek megbélyegzését, amely a vonatkozó tanulmányok szerint romboló hatással van a páciens személyiségére, és marginalizálódáshoz vezet, elősegíti a betegség krónikussá válását, és a szövődmények szaporodását.

Stigma, terápiás kudarc

"Igaz, hogy az életmódbeli változtatások kulcsfontosságúak az elhízás kezelésében, de nem az életmód az egyetlen tényező, amely szerepet játszik az elhízás kialakulásában. Ezért, ha csak a beteg hozzáállására és a kezelésben való sikeres részvételére koncentrálunk, tévedhetünk”– tette hozzá Llorente. Mindketten kijelentették: a bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy az elhízással kapcsolatos megbélyegzés fokozza a szövődményeket és krónikussá teszi azokat. Alapvető tehát az egészségügyi szakember nevelő szerepe és meggyőződése.

A farmakológiai kezelés előrehaladása nagyobb teret enged a kezelés egyénre szabásának és épp ezért valószínűbb a terápiás siker. Minél korábban kezdjük átfogóan kezelni az elhízást, annál jobban csökkenthetjük a társuló komorbiditás kialakulásának valószínűségét. Az elhízottak komorbiditása 3-szor nagyobb, mint az e betegséggel nem küzdő populáció tagjaié. Sőt 3. fokozatú elhízásban a multimorbiditás ötszöröse, komplex elhízásban 12-szerese a nem elhízottakénak. Ezért egy elhízott beteg 55 éves kor körül ugyanazokkal a többszörös társbetegségekkel fog rendelkezni, mint egy 75 éves, nem elhízott egyén.

Mint ahogy azt más krónikus betegségek esetén, úgy az elhízással kapcsolatban is egyértelmű összefüggés igazolódott a betegség időtartama és a társbetegségek kialakulása között. Azt is kimutatták, hogy átlagosan 6 év telik el, mire a beteg testsúlyproblémái miatt orvosához fordul. Ilyenkor tehát mielőbbi terápiás beavatkozás szükséges.

Az elhízás gyógyszeres kezelésének időtartamával kapcsolatban Llorente a Canadian Medical Association Journalban megjelent ajánlásokra hivatkozott. "Az elhízás gyógyszeres kezelése egyértelmű hatékonyságot mutat, amely a terápia abbahagyásakor megszűnik, tehát az esetek túlnyomó többségében tartós adagolást tesz szükségessé. Hangsúlyozták, fontos szem előtt tartani, hogy nem minden elhízás egyforma.

Új gyógyszerek

Az előadók arról is beszéltek, hogy az új, második generációs gyógyszerek fő előnye a nagyobb százalékos fogyás a maximális hosszú távú biztonság mellett. Néhány gyógyszer engedélyezése hamarosan várható, de vannak már adható szerek is: az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 2021-ben a szemaglutidot, 2022 októberében a tirzepatidot hagyta jóvá az elhízás kezelésére. E gyógyszerek súlycsökkenésre és serdülőkorú populációra gyakorolt ​​hatásait, továbbá kardiovaszkuláris biztonságosságukat is vizsgálják.

Az "Elhízás kezelése: Kulcspontok a jelenben és a jövőben" című szekciót a Novo Nordisk támogatta.

Forrás: Medscape