Az emlőrák és az integratív terápiák
Még a komplementer rákterápiát támogató amerikai Integratív Onkológiai Társaság is azt találta, hogy csak néhány kiegészítő gyógymódnak van bizonyított hatása és azoknak is csak a daganatos megbetegedések nyomán kialakuló – elsősorban pszichés –mellékhatások enyhítésében.
Becslések szerint szerte a világban a daganatos betegek 33-47%-a valamiféle komplementer, alternatív, vagy integratív terápiát is igénybe vesz. A legmagasabb arányban az emlőrákos nők alkalmaznak ilyen módszereket, például az Észak-Amerikában élő asszonyok az emlőrák diagnózisa után – a konvencionális kezelések mellé - 48-80%-ban használnak komplementer vagy integratív terápiákat. Komplementer a terápia, ha a konvencionális kezeléssel együtt, alternatív, ha a konvencionális kezelés helyett adják. Integratív orvoslásnak nevezzük, ha bizonyítékokon alapuló konvencionális kezelések mellé valósnak tartott bizonyítékokon alapuló komplementer kezeléseket adnak. Elsősorban az onkológiai betegek veszik igénybe, hívei az Egyesült Államokban 2004-ben társaságot is alapítottak Society for Integrative Oncology (SIO) néven, irányelveik természetesen különböznek az American Society of Clinical Oncology guideline-jaitól.
Az említetett Integratív Onkológiai Társaság kutatói nagy retrospektív analízist végeztek, melynek célja egységes irányelvek kialakítása, és a klinikusok, a betegek, valamint a kutatók informálása volt a bizonyítékokon alapuló komplementer és az integratív kezelések használhatóságáról (Greenlee 2014). Kilenc adatbázisból az 1990 és 2013 közötti időszakból 4 900 közleményt emeltek ki, és értékeltettek az ebből a célból összeállított multidiszciplináris szakértői bizottsággal. A vizsgálatok betegei különféle onkológiai kezeléseket kaptak, de a kutatók igyekeztek figyelembe venni a betegség stádiumát, a kezelések célját, a közös adagolás kölcsönhatásait. Összesen 203 közlemény érte el a megkívánt minőséget és bizonyítékokat. Ezeket a közleményeket két-két szakértő értékelte, eltérő vélemények esetén egy harmadikat is igénybe vettek.
A beavatkozások effektivitását, a bizonyítottság erejét A, B, C és D kategóriákkal jelölték a US Preventive Services Task Force (USPSTF) módosított beosztásának használatával. Mindössze a meditáció, a jóga és a relaxáció rutin használata kapott A-szintű besorolást a szorongás és a hangulatzavar kezelésében. Ugyanezek már csak B besorolást kaptak a stressz oldásában, a depresszióban, a fáradtságban tapasztalt hatásuk miatt. Ugyanígy B-értéket kapott a kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás enyhítésére az akupunktúra is. A zeneterápia B-pontot kapott a szorongás és a hangulatzavar kezelésében. A legtöbb beavatkozás (a lymphoedema lézer kezelése, a hőhullámok elleni akupunktúra, a Qigong /”csikung” torna és meditáció/ az életminőség javítására, stb.) csak gyenge, C-beosztást kapott, rendszerint azért, mert csak kis esetszámú vizsgálatokban szerepeltek, illetve azok is ellentmondó eredményekkel jártak. Néhány módszer pedig egyenesen D-besorolást kapott, azaz nem bizonyított, tehát nem is ajánlott: pl. aloe vera a sugárkezelés okozta bőrreakció, vagy a guarana a fáradtság kezelésére. „A kemoterápiához társuló neuropátia kezelésére ajánlott acetil-L-karnitin pedig egyenesen káros, aktuálisan növeli a kockázatot” – mondta a közlemény első szerzője, Dr. Heather Greenlee epidemiológus (Columbia’s Mailman School of Public Health in New York City), a SIO jelenlegi elnöke. Mindössze három növényi kezelés kapott valamiféle ajánlást, de csak gyenge, C-besorolást: fáradtságban a ginzeng, a kemoterápiás hányinger-hányás kezelésében a gyömbér, és az életminőség javításában a fagyöngy használható. A C-besorolást kapott beavatkozások esetén nagyobb vizsgálatok elvégzését javasolják az integratív terápiás módszereknek természetesen elkötelezett szerzők.
A szerzők is elismerik, hogy „a komplementer kezelések hatásosságát és biztonságosságát igen nehéz felbecsülni, mivel az egyes beavatkozások nincsenek standardizálva” és további nehézségeket okoz, hogy az integratív kezeléseket különféle klinikai viszonyok között (pl. korai, illetve előrehaladott emlőrákban vegyesen), eltérő súlyosságú tünetek jelentkezésekor alkalmazták, ezért az egyes terápiák alkalmazásának klinikai kritériumait egyértelműen nem lehet meghatározni”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Medscape Medical News > Oncology
2. Integrative Cancer Therapies
4. Breast Cancer Research and Treatment
