Az endokrin diszruptorok megváltoztatják a pajzsmirigy működését terhességben
Egy most közzétett vizsgálat „az eddigi legerősebb bizonyítékot” hozta arra nézve, hogy az endokrin diszruptor kemikáliák – mint amilyenek például a poliklórozott bifenilek – hatással lehetnek a terhesek pajzsmirigyműködésére és a placentán keresztül átjuthatnak a magzatba is.
A University of Massachusetts Amherst R. Thomas Zoeller által vezetett munkacsoportja az „eddigi legmeggyőzőbb bizonyítékkal” szolgált arra, hogy a többek között a tűzálló ruházatok, festékek, ragasztók és elektromos transzformátorok gyártása során használt poliklórozott bifenilek (PCB, polychlorinated biphenyl) módosíthatják a várandós nő és a magzat pajzsmirigyműködését.
Az eredmények a Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism című lap decemberi online kiadásában hozták nyilvánosságra.
Zoeller így fogalmaz: „Miközben az endokrin diszruptor kemikáliák, köztük a PCB-k, megváltoztatják a pajzsmirigyhormonok működését, ugyanakkor nem befolyásolják a szervezetben lévő hormon mennyiségét. Bár ezek a hatások jórészt nem olyan mértékűek, hogy megmutatkozzanak a tudományos vizsgálatokban, mégis befolyásolják a magzat agyfejlődését.”
Jóllehet az endokrin diszruptor hatással rendelkező PCB-ket az Egyesült Államokban már 1979-ben betiltották, még mindig kerülnek a környezetbe ilyen vegyületek a hulladéklerakókból, illetve a tilalom előtt gyártott termékekből. A PCB-expozíció mértéke azonban az esetek többségében csekély – hangsúlyozza ugyanakkor a vizsgálat vezetője.
A mostani prospektív születési kohorszvizsgálatban Zoeller és munkatársai a kis dózisú kémiai expozíció hatását elemezték 164 terhes nő bevonásával. A placentából származó szövetmintából határozták meg egy specifikus enzim, a CYP1A1 szintjét, mely az endokrin diszruptor kemikáliákat olyan formává alakítja, mely közvetlenül befolyásolja a szervezetben lévő pajzsmirigyhormon-receptorok működését. „Ily módon olyan specifikus molekuláris események előrejelzésére nyílt módunk, melyek a placentában mennek végbe” – mondja a munkacsoport vezetője.
Zoeller és munkatársai a pajzsmirigy diszrupciójára utaló jeleket észleltek azokban a terhességekben, amelyekben a placentában magasabb volt a CYP1A1 szintje. Ezekben a terhességekben magasabbnak bizonyult a pajzsmirigy által szabályozott két gén szintje, ugyanakkor az anyák pajzsmirigyhormon-szintjében nem mutatkoztak különbségek.
„Bármi is megy végbe a placentában, az jó eséllyel tükrözi a magzatban lezajló folyamatokat – magyarázza Zoeller. − Ahhoz, hogy valóban megértsük, hogy ezek az endokrin diszruptor kemikáliák miként befolyásolják a terhességeket, nem elég, ha a hormonszinteket vizsgáljuk, hanem celluláris szinten kell elemeznünk a hormonok aktivitását is.”
Az endokrin diszruptor vegyületek hatásai különösen alattomosak a dohányosok esetében − hívja fel rá a figyelmet Zoeller. A CYP1A1 enzimről feltételezik, hogy a szervezet „megtisztításában” játszik szerepet, ezért a szervezet nagyobb mennyiségben termeli ezt az enzimet, ha dohányfüst hatásának van kitéve. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a CYP1A1 valóban nagyobb mennyiségben van jelen a dohányos várandósok placentájában.
