Az inzulinrezisztencia szerepe a polycystás ovarium szindróma kialakulásában

Főbb tézisek:

1. A polycystás ovarium (PCO) szindróma a nők leggyakoribb endokrin megbetegedései közé tartozik. Legfontosabb tünetei az oligo- vagy amenorrhoea, a hyperandrogenaemia és az inzulinrezisztencia. Kialakulásának számos lehetséges mechanizmusa közül az utóbbi években az inzulinrezisztencia került a figyelem középpontjába.
2. A PCO szindrómában szenvedő betegek inzulinrezisztenciájának oka nem tisztázott. Feltételezik, hogy az inzulinszignál transzdukciójának a receptor szintjén túli hibái állnak a hátterében. Az inzulinrezisztenciával járó hyperinsulinaemia különféle mechanizmusokkal emeli az androgén- és ösztrogénszintet, befolyásolva ezzel az LH- és FSH-szekréció hipotalamikus szabályozását. A fokozott LH-termelés zavart okoz a petefészektüszők érésében, és elmarad az ovuláció.
3. A PCO szindróma családi halmozódása több génre vezethető vissza – feltehetően elsősorban a szteroid-bioszintézisben és a petefészek-működés szabályozásában szerepet játszó génekre. A PCO szindrómával való kapcsolatot eddig csak a CYP11a gén és a follisztatin génje esetében sikerült igazolni.
4. A PCO szindrómás betegek körében a 2-es típusú cukorbetegség kockázata hétszer, az endometrium carcinomáé pedig háromszor akkora, mint a populáció egészében. A kardiovaszkuláris betegségek, a hypertonia és a terhességi szövődmények is gyakrabban fordulnak elő ebben a betegcsoportban.
5. A PCO szindróma diagnosztikai kritériumai jelenleg nem egységesek. Az amerikai gyakorlat szerint az oligo- vagy amenorrhoea és a hyperandrogenaemia jelei a polycystás ovariumok ultrahangos ábrázolása nélkül is elégségesek a diagnózis felállításához. Európában a petefészkek morfológiája, a klasszikus tünetegyüttes és az emelkedett hormonszintek a diagnózis alapjai. A hyperandrogenaemia egyéb okait minden esetben ki kell zárni. Az inzulinrezisztencia felismerését célzó éhomi vércukor- és inzulinszint-meghatározás átlagos testsúly esetén is indokolt. Pontosabb adatokat csak a kétórás oGTT segítségével nyerhetünk, a referenciamódszer pedig a clamp technika.
6. Minthogy az inzulinrezisztenciának kulcsszerepe van a polycystás ovarium szindróma kialakulásában, ésszerűnek látszik a diabetológiai terápiás lehetőségek alkalmazása a kórkép kezelésében. A testsúlycsökkentés és a metformin, illetve a glitazonok hatására mérséklődik az inzulinrezisztencia, és a hyperandrogenaemia és a cikluszavarok is rendeződhetnek.
7. A hyperandrogenaemia és az anovuláció következményeinek célzott kezelése – a terápiás céltól függően – orális fogamzásgátlókkal, antiandrogénekkel, clomiphennel, valamint GnRH-val történhet. Indokolt a rendszeres bel- és nőgyógyászati kontroll.