Bechterew-kórban fokozottan ügyeljünk a szívre
A Bechterew-kórban szenvedő betegekben emelkedik a szív- érrendszerei betegségek kockázata, és halálozásuk leggyakoribb oka is valamilyen kardiovaszkuláris betegség.
A spondylitis ankylopoetica (Bechterew-kór, továbbiakban SpA) leginkább a gerinc kisízületeinek és a szakroiliakális ízület krónikus, gyulladásos-reumatikus megbetegedése, mely az érintett ízületek elmeszesedéséhez, elcsontosodásához, rögzüléséhez vezet. Férfiaknál 2-4-szer gyakoribb, mint nőknél. Prevalenciája Közép-Európában 0,3-0,5%-ra tehető. Már fiatal felnőtt (15-30 éves) korban kezdődve évtizedek alatt fájdalmas strukturális elváltozásokat okoz, melyek nagyban gátolják leginkább a gerinc funkcióit és rontják az életminőséget. Kezelésében elsődleges szerepet játszik a gyógytorna, a hidroterápia. A hagyományos NSAID-k és a COX-2 gátlók használatosak a fájdalom enyhítésére, mellé paracetamol és egyéb nem opiod analgetikumok adhatók. Lokális kortikoszteroidok adását mindig nagy tapasztalatú szakemberre bízzuk. A TNF-alfa gátlók (adalimumab, infliximab, etanercept) új megközelítést jelentettek, javultak a funkciós paraméterek, csökkentek a fájdalmak és javulnak az extraartikuláris tünetek (pl. uveitis) is. Korrekciós jelleggel (pl. ék-oszteotomia, protézisek) utólagos műtéti beavatkozások is lehetségesek.
Az Annals of Internal Medicine-ben 2015. augusztus 11.-én online megjelent közleményben Dr. Nisha Nigil Haroon (Toronto Western Hospital, Ontario, Kanada) és munkatársai megállapítják, hogy az SpA-ban szenvedő betegeknél emelkedik a vaszkuláris történések (pl. koronária betegség) kockázata. A vizsgálók 21 473 (45-66 éves) SpA-ban szenvedő beteg adatait nézték át, és 86 606, életkor, nem, geográfiai helyzet szerint párosított, SpA-ban nem szenvedő személyek adataival hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy az SpA-ban szenvedők esetén 43%-kal magasabb általában a vaszkuláris (HR: 1,43, 95%CI 1,19-1,72), 60%-kal a cerebrovaszkuláris (HR 1,60, 95%CI 1,17-2,20), és 35%-kal magasabb a kardiovaszkuláris halálozás kockázata (HR 1.35, 95%CI 1,07-1,70). A vaszkuláris halálozás nagyobb mértékben érinti az SpA-ban szenvedő férfiakat, mint a nőket: előbbieknél 50%-os az emelkedés, utóbbiaknál 34%.
Az Annals of the Rheumatic Diseases-ben 2015. szeptember 2.-án online megjelent tanulmányban Dr. Sofia Exarchou (Rheumatology Section, Department of Clinical Sciences, Lund University, Malmö, Svédország) és munkatársai 8 600 SpA-ban szenvedő beteg adatait 40 460 komparátor személy adataival hasonlították össze (azaz minden egyes beteghez 5 nem beteg személyt társítottak). Meglepődve tapasztalták, hogy az SpA-ban szenvedőknek az alapbetegséghez társuló egyéb betegségek: pszoriázis, gyulladásos bélbetegség, uveitisz, perifériás artritisz, az aorta inszufficiencia – miatti halálozása nem emelkedett, de esetükben több csípőprotézisre volt szükség. Az SpA-ban szenvedők halálozásának leggyakoribb oka valamilyen kardiovaszkuláris betegség volt, márpedig gyakrabban (34,7% vs 30.6%), mint a komparátor csoportban. Hat év múltán SpA-s betegek 94,5%-a volt életben (95%CI 93,9-95,0), míg a kontroll személyek 96,9%-a volt életben (95%CI 96,7-97,1). A kutatók szerint az SpA-ban szenvedők relatív halálozási kockázata megegyezik azzal, amit reumatoid artritisz esetén már régebben ismertünk.
A klinikai tapasztalatok szerint az idő előtti elhalálozás reumatoid artritiszben a krónikus gyulladásos betegség következménye. Az SpA betegségnek ettől eltérő életkori, nemi, patológiai és fenotipikus sajátosságai vannak és – bár a gyulladás mértéke eltérő – az SpA gyakran szintén szisztémás gyulladás áll fenn, ezért nem lepte meg a kutatókat a halálozási kockázat emelkedése, bár mértéke a vártnál nagyobb volt. Nem tudták viszont felmérni az NSAID-knak és a TNF-gátlóknak a mortalitásra kifejtett hatását: ezeknek egyszerre van gyulladáscsökkentő (kedvező) hatásuk, és (káros) mellékhatásuk is. Néhány – nem bizonyító erejű – adat szól amellett, hogy a ritkább NSAID használat mellett magasabb a mortalitás.
A gyulladásnak és a kezelésnek egyaránt szerepe van az SpA-s betegek mortalitásában, ezért az orvosnak a remélt remisszió érdekében csökkenteni kell a gyulladást, de ugyanakkor szem előtt kell tartania a kezelések kontraindikációit és mellékhatásait is. Az egyéb kockázati faktorok (káros étrend, dohányzás, testedzés illetve a betegegyüttműködés hiánya) a szocioekonómia tárgykörébe tartoznak, de az orvosnak ezekre is figyelemmel kell lennie.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Annals of Internal Medicine
4. Annals of the Rheumatic Diseases
