Cigaretta és alkohol? Talán nem, talán igen…
A szerhasználattal kapcsolatos prevenciós programok célja általában olyan szemlélet kialakítása a gyermekekben, hogy később, ha arra kerül a sor, tudjanak határozott nemet mondani például a cigarettára vagy az alkoholra. Egy most nyilvánosságra hozott kutatás szerint azonban ez a „nem” sokszor nem is annyira határozott.
A Journal of Studies on Alcohol and Drugs című lapban közölt adatok Roisin O’Connor (Concordia University) és Craig Colder (State University of New York at Buffalo) közös kutatásának eredményei. Eszerint a 10−12 évesek meglehetősen ambivalens érzésekkel viseltetnek a dohányzás és az alkohol iránt. A gyermekeknek pozitív és negatív asszociációik egyaránt vannak az említett ártalmas szerekkel kapcsolatban, és ebben az életkorban általában még nem dől el, hogy e téren melyik irányban halad a gyermek tovább. Tekintettel arra, hogy ilyenkor különösen fogékonyak a szociális behatásokkal szemben, ebben a képlékeny életkorban kiemelten fontos, hogy például a média miként ábrázolja számukra a szerhasználatot.
„Az alkohol és a cigaretta kipróbálása, illetve ezek élvezetének mindennapos szokássá válása sokszor a kiskamaszkor végére, illetve a kamaszkorra tehető, ezért van kiemelt jelentősége a szerhasználat prekurzorainak tekinthető hitek és vélekedések megismerésének – mondta el ezzel kapcsolatban O’Connor. − Vizsgálatunk célja éppen az volt, hogy pontosabb képet nyerjünk azokról a tényezőkről, melyek e csoportot fogékonyabbá teszik a szerhasználat megkezdésére, ez alapján ugyanis hatékonyabb prevenciós stratégiákat dolgozhatunk ki.”
A vizsgálat azt igazolta, hogy az automatizmus szintjén a gyerekek rossznak tartják ezeket a szereket, de ezt könnyen túllépik és akár még jónak is tekintik azokat, amikor azt kérik tőlük, hogy pozitív kifejezéseket társítsanak hozzájuk. O’Connor értelmezése szerint ez arra utal, hogy „e korcsoport némiképpen ambivalensen gondolkodik az alkoholfogyasztásról és a dohányzásról. Ilyenkor kell különösképpen aggódnunk és odafigyelnünk, mert a gyermekeket könnyen magával sodorhatja a szociális környezet nyomása.”
O’Connor szerint ebben a korban az ivást és cigarettázást olyan döntési folyamatok befolyásolják, melyekben egyaránt jelen vannak impulzív (gondolkodás nélküli cselekvés) és kontrollált elemek (az érvek és ellenérvek szembeállítása és mérlegelés) is. Ebben a vizsgálatban éppen ezért mindkét típusú döntéshozatalt elemezték, hogy pontosabban azonosíthassák a szerhasználat megkezdéséhez vezető kockázati tényezőket.
A vizsgálatban csaknem négyszáz, 10 és 12 év között gyermek vett részt, akiket arra kértek, hogy egy cigarettásdoboz és egy italosüveg képét társítsák pozitív és negatív jelentésű szókártyákhoz. „Ez alapján azt igyekeztünk felmérni, hogy a vizsgálati alany miként képes kategorizálni a képeket, és erre alkalmas matematikai képletek segítségével azt is azonosítani tudtuk, hogy a döntéshozatal mikor volt impulzív és mikor kontrollált.”
A vizsgálat következő szakaszában hosszabb időn át figyelik meg a részt vevő gyermekeket. Az alaphipotézis szerint idővel egyértelműen gyengülnek a dohányzással és alkoholfogyasztással kapcsolatos negatív vélekedések, mivel erre az életkorra tehető szerhasználat kezdete. Ez azt jelenti, hogy a szer kipróbálása iránti vágy végül felülírja azokat a megfontolásokat, hogy ennek mi lehet az „ára”. A feltételezések szerint később is könnyen hangsúlyosabban esnek náluk latba a szerhasználat mellett szóló érvek, mint az óvatosságra intő ellenérvek.
„Szándékaink szerint a szerhasználat megkezdése előtti időtől egészen a szerhasználat első néhány évéig kísérjük figyelemmel ezeket a gyermekeket, és igyekszünk tisztázni a folyamat alakulását befolyásoló tényezőket. Természetesen segítséget is szeretnénk nyújtani nekik. A jelenlegi felvilágosító programokban arra szokás helyezni a legnagyobb hangsúlyt a gyermekeknél, hogy az élvezeti szerek használata mennyire rossz dolog, de a mostani vizsgálat rávilágított, hogy ezzel a gyermekek már nagyon korán tisztában vannak, tehát nem itt kell keresni a probléma forrását. A gond ott van, hogy a környezet külső nyomása hatására korábbi ambivalenciájuk olyan irányban mozdul el, ami végül a szerhasználat megkezdéséhez vezet. Én az iskolai tantervben látom a legnagyobb segítséget abban, hogy a gyermek megfelelően tudja kezelni ambivalenciáját abban a pillanatban, amikor választás elé kerül, hogy elkezdje-e a szerhasználatot vagy sem” − véli O’Connor.