Előszó

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle mostani száma az egyik fontos népbetegség, a krónikus obstruktív tüdőbetegség kérdését taglalja igen részletesen. A kérdés kiváló hazai ismerője, Strausz János professzor úr rövid bevezetőjében már utal arra, hogy számos kérdés – úgy a patomechanizmus, mint az elkülönítő diagnózis és a terápia területén – sok ellentmondást tartalmaz, de mindenképpen dinamikus fejlődésnek lehetünk tanúi. A kitűnő cikkek közül az első – melyet Csánky Eszter főorvos asszony önálló tanulmányként jegyez – a patomechanizmus kérdéseit molekuláris szintig értékelve tárgyalja. Úgy tűnik, hogy a kardiovaszkuláris betegségekhez hasonlóan a krónikus obstruktív tüdőbetegség patomechanizmusában is döntő jelentőségük van a különféle gyulladásos mediátoroknak. Ez a felismerés nyilván a terápia új útjait fogja megnyitni. Következő cikkünk olyan újszerű kezelési formákat sorol fel, amelyek a bronchiális endoszkópia lehetőségeinek kiterjesztésén alapulnak. Sárosi Veronika főorvos asszony kommentárja és a cikk egésze is azt sugallja, hogy még nem teljesen elfogadott technikákról van szó, de mivel ennek a betegségnek a progresszióját ma még nem tudjuk megállítani, a betegek életminőségének javítása is fontos célkitűzés. Végül ehhez a témához kapcsolódik harmadik cikkünk is, mely részletes táblázat segítségével igazítja el olvasóinkat a gyógyszerek okozta tüdőbetegségek területén. Vizi Éva főorvos asszony kitűnő kommentárja a toxicitás markereinek fontosságát hangsúlyozza.