ESC 2014-12: Warfarin helyett a rivaroxaban jó alternatíva pitvarfibrillációban
Mind a beteg, mind a kezelőorvos nehézkesnek érzi a hosszú előkészítési időt a K-vitamin-antagonista antikoaguláns szerek alkalmazása esetén és az ismételt vérvételt pitvarfibrillációban, kardioverzió előtt. Az új antikoaguláns rivaroxaban ezeket a gondokat megoldja, és ez nagy előnyt jelent a klinikai gyakorlatban.
- A warfarin kezdetben fokozhatja a véralvadást
- Az új orális véralvadásgátló szerek és a véralvadási vizsgálatok
- A dabigatran, a rivaroxaban és az apixaban hatásosságának és biztonságosságának összehasonlítása pitvarfibrilláló betegek körében hálózati metaanalízissel
- Antitrombotikus terápia pitvarfibrillációban
A European Society of Cardiology idei kongresszusán Riccardo Cappato, a Milanói Egyetem professzora és munkacsoportja számolt be a hagyományos warfarin és az új, más kémiai szerkezetű antikoaguláns, a rivaroxaban prospektív összehasonlító vizsgálatának eredményeiről.
A K-vitamin-antagonista warfarin és számos más, hasonló szerkezetű készítmény megbízható antikoaguláns hatást biztosít pitvarfibrilláció esetén. Ha a ritmuszavart elektromos kardioverzió útján megszüntetni kívánjuk, legalább 3 heti gyógyszeres kezelésre van szükség, a nemzetközi normalizált arány (INR) ismételt vérvétellel járó ellenőrzésével, ami mind a beteg, mind a gyógyintézet szempontjából terhelést jelent.
Az új típusú antikoaguláns készítmény, a rivaroxaban INR-kontroll nélkül, napi egyszeri bevétellel, 1 heti kezelés után lehetővé teszi a kardioverziót. Cappato professzor és munkatársai randomizált, nyitott vizsgálatukba 1504, 48 órája vagy ismeretlen ideje pitvarfibillációban szenvedő beteget vontak be. Az előadó hangsúlyozta, hogy tanulmányuk beteglétszáma megfelelő statisztikai következtetések levonásához nem elégséges, így csupán tájékozódást tesz lehetővé, mert egyébként tízszer ennyi betegre volna szükség. Arra viszont alkalmasak a megfigyeléseik – az X-VERT vizsgálatnak a European Heart Journal online felületén is közzétett eredményei –, hogy megbízható tájékoztatást kapjanak azok, akik már alkalmazzák az új orális antikoagulánsokat a K-vitamin-antagonista készítmények helyett kardioverzió kapcsán.
A randomizált, hemodinamikai szempontból stabil, nem valvuláris pitvari fibrillációban szenvedő betegek 2:1 arányú csoportosítása alapján vagy 20 mg/nap rivaroxabant, vagy (30 és 49 ml/perc közötti kreatinin-clearance esetén) 15 mg/nap rivaroxabant szedtek, a másik csoport tagjai standard módon titrált warfarint kaptak. A kezelőorvosnak lehetősége volt a betegek randomizálására korai vagy késleltetett kardioverzió végzésére. Korai kardioverzió esetén a beavatkozás előtt 1–5 napig adták a rivaroxabant vagy a warfarint, kései kardioverzió során az antikoagulánst 3–8 hétig alkalmazták a beavatkozás előtt. A K-vitamin-antagonistával kezelt betegeket akkor tekintették kardioverzióra alkalmasnak, amikor az INR-érték legalább 3 héten át megfelelőnek bizonyult. A beavatkozást követően mindkét gyógyszert 6 hétig adták.
A teljes betegcsoport a megfelelő antikoaguláns előkészítés után 77,8%-ban kardioverzióra került. A késői kardioverzió a rivaroxabannal kezelt csoportban 77%-ban, warfarinnal történt előkészítés után 36,3%-ban történt meg a kijelölt időn belül (p <0,001). A K-vitamin-antagonistával előkészített betegek nagy része azért került kezelésre a tervezett időn túl, mert nem érték el a megfelelő alvadásgátlószintet. Egyébként mindkét gyógyszer hasonlóan hatásosnak és biztonságosnak bizonyult.
