ESC 2014-5: Polipill segíti szívbetegek terápiahűségét
A kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozás utóbbi két évtizedben tapasztalt javulása nagyrészt a másodlagos megelőzés gyógyszereinek köszönhető, de a betegek terápiahűsége nem túl jó. A polipill gyógyszerkombináció lényegesen javította a pontos gyógyszerszedést.
A gyógyszertechnológia fejlődésével mind gyakrabban jelennek meg többféle gyógyszerhatóanyagot tartalmazó kombinált készítmények. Már egy évtizede jelent meg az a tanulmány, mely az infarktus utáni időszakban élő betegek számára ajánlott sztatint, aszpirint, háromféle vérnyomáscsökkentőt és az akkor még fontosnak vélt folsav kis adagját tartalmazó kombinációt a kardiovaszkuláris esemény ismétlődésének megelőzésére. Nicholas Wald és Malcom Law angol professzorok az általuk javasolt, polipillnek nevezett szekunder prevenciós készítmény folyamatos szedéséről azt gondolta, hogy a szívroham ismétlődése 80 %-kal csökken és a várható életkilátás 11 évvel nő. Különböző változatokban több gyógyszergyár készített is polipillt, de a kezelőorvosok másodlagos megelőzésre általában inkább az erre a célra optimálisnak tartott gyógyszerek egyidejű szedését javasolták. A 3 vagy akár többféle készítmény szedése esetén azonban a betegek terápiahűsége igen rossznak bizonyult, ezért Valentin Fuster és munkatársai nagy, nemzetközi tanulmányban azt vizsgálták, hogy az infarktus utáni állapotban lévő betegek terápiahűségét befolyásolja-e,hogy a másodlagos prevencióban javasolt készítményeket külön- vagy egyetlen, polipill kombinációban kapják.
A FOCUS (Fixed-Dose Combination Drug for Secondary Cardiovascular Prevention) tanulmányban Fuster professzor polipillje a Trinomia nevet kapta, három összetevője: aszpirin (100 mg), simvastatin (40 mg) és ramipril (2,5, 5, vagy 10 mg) volt.
Az öt országban (Spanyolország, Olaszország, Argentina, Brazilia és Paraguay) folytatott első vizsgálat, a FOCUS 1 során 2 118 különböző szocio-ökonómiai státuszú és társbetegségekkel bajlódó, infarktuson átesett beteg kapta a fenti szereket külön-külön illetve egyetlen tablettában. A gyógyszerszedés pontosságát az erre vonatkozó kitöltött kérdőívek segítségével és a tabletták megszámolásával ellenőrizték. A terápiahűség 45,5 %-nak bizonyult. A rossz terápiahűség az 50 évesnél fiatalabb betegek, a bonyolult gyógyszerelés, depresszió, hiányos betegbiztosítás, nem megfelelő társadalmi helyzet esetén gyakori.
A FOCUS 2 négy országban (Spanyolország,Olaszország, Argentina és Paraguay), kilenc hónapon keresztül zajló randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat volt, amely összehasonlította az infarktus utáni betegek terápiahűségét és a koronária kockázati tényezőik alakulását. A FOCUS 2 vizsgálatban a fiatalabb kor, a depresszió és a bonyolult gyógyszerelés továbbra is szerepet játszott a gyógyszerszedés pontatlanságában. A terápiahűség javult, ha a beteg biztosítása és környezetének támogatása jobb lett. A kilenc hónapos megfigyelés tanúsága szerint a betegek a polipillt szignifikánsan pontosabban szedték, mint a külön-külön tablettákat: 65,7 % , illetve 55,7 %, p=0,012.
Prof. Fuster szerint egyértelmű, hogy a polipill javítja a betegek terápiahűségét, de szereinte a folytatás, az, hogy a polipill milyen mértékben csökkenti a kardiovaszkuláris események gyakoriságát, még izgalmasabb kérdés.
