Férfiak daganataiban hatásosabbak az immun-ellenőrzőpont blokkolók
Egy nemzetközi kutatásban igazolták, hogy az immun-ellenőrzőpont gátlók kétszer olyan hatásosak a férfiak szolid daganataiban, mint a nők azonos típusú daganatai esetén.
A Lancet Oncology-ban online megjelent tanulmány szerzői szerint az immun-ellenőrzőpont gátlók mindkét nemben javítják az előrehaladott daganatos betegek (pl. áttétes melanoma, nem kissejtes tüdőrák) túlélését, de férfiakban ezektől a gyógyszerektől nagyobb hatás várható, mint a nők ugyanolyan daganataiban.
Az immun-ellenőrzőpontokat a daganatos sejtek „önvédelemből” tartják fenn, védik magukat az immunrendszer támadásai ellen, de e pontok blokkolásával az immunrendszer ismét működésbe tud lépni. A jelenleg használatos immun-ellenőrzőpont gátlók (CTLA-4 gátlók, PD-1 gátlók, PD-L1 gátlók) bizonyos daganatok bizonyos típusaiban már standard kezelésnek számítanak. Egyes nehezen kezelhető rosszindulatú betegségekben (melanoma malignum, nem kissejtes tüdőrák (NSCLC), hólyagrák, fej-nyaki daganatok) az immun-ellenőrzőpont gátlók javítják a várható túlélést a régebbi kezelésekhez képest.
A meta-analízisben – 7133 közlemény átnézése alapján - összesen 11 351 beteget tartalmazó 20 randomizált, kontrollált vizsgálat adatait találták összesítésre alkalmasnak. A betegek különféle előrehaladott daganatokban szenvedtek, leggyakoribb a melanoma és a nem kissejtes tüdőrák volt 32 és 31%-kal, de volt vesesejtes rák, urotheliális rák és fej-nyaki rák is a vizsgált daganatok között. A betegek 67%-a (n=7646) férfi, kb. 33%-a nő volt (n=3705). A kezelések során használt gyógyszerek a következők voltak: ipilimumab (Yervoy, Bristol-Myers Squibb), tremelimumab (MedImmune, AstraZeneca), nivolumab (Opdivo, Bristol-Myers Squibb) és pembrolizumab (Keytruda, Merck & Co).
Jelentős különbségek voltak a férfiak és a nők kezelésre adott válaszai között. A standard terápiákat, vagy placebót kapott betegekhez képest az immun-ellenőrzőpont gátlókkal kezelt férfiak halálozásának relatív kockázata kétszer jobban csökkent, mint a nőbetegeké (P= 0,0019), és ez az NSCLC kivételével minden daganattípusban megfigyelhető volt, függetlenül attól, hogy hányadik választású terápiaként kapta az immunkezelést a beteg. Az összesített túlélési kockázat (pooled overall survival hazard ratio) férfiaknál 0,72, nőknél 0,86 volt a kontroll betegekhez képest.
A kutatók feltételezik, hogy az immunrendszerek közötti nemi különbségek hátterében a gének, a hormonok, a környezet, a mikrobiom komplex összefüggései állhatnak, és ezek befolyásolhatják a checkpoint gátlókra adott választ. Fontos megjegyezni, hogy a meta-analízisben feldolgozott vizsgálatokban általában a betegek alig egyharmadát képviselik a nők, ilyen módon elég nehéz a két nem kezelési eredményeinek korrekt összehasonlítása. A tanulmány vezetője, Dr. Fabio Conforti (European Institute of Oncology, Milánó) mindezek alapján úgy véli „A nőbetegek kezelésén emiatt nem kell változtatnunk, de pontosabban meg kell értenünk az új kezelések hatásmechanizmusát, és ki kell alakítanunk a nők és a férfiak legoptimálisabb kezelési formáit”. Ugyanakkor előrehaladott daganatos betegségekben a nemi különbségeket is figyelembe kell venni a különféle kezelések kockázatainak és előnyeinek felmérésekor.
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. Omar Abdel-Rahman (Faculty of Medicine at Ain Shams University in Cairo, University in Calgary, Alberta, Canada) óva int attól, hogy radikális következtetéseket vonjunk le a fentiekből, ugyanakkor a tanulmány kétségtelenül új hipotéziseket generál, de prospektív vizsgálatok szükségesek a nemi különbségek bizonyítására.
Forrás:
