Fizikai terhelés krónikus szívelégtelenségben

A keringési elégtelenség és középsúlyos vagy súlyos bal kamrai szisztolés diszfunkció válogatott eseteiben a terhelési programok növelik a funkcionális kapacitást és mérséklik a panaszokat. A testedzés elkezdése előtt ki kell vizsgálni a betegeket. A program kezdetben ellenőrzés mellett végzendő, és időtartamát a tűrőképesség függvényében növelhetjük. A legegyértelműbb kedvező hatást a hetenként legalább három alkalommal, legalább 12 héten át végzett testedzés fejti ki. Az aerob tréninget 20–40 percig folytathatja a beteg, lépcsőzetes terhelés mellett a maximális szívfrekvencia 50–85%-án, illetve a maximális oxigénfogyasztás 40–70%-án. A legalább 6–12 hetes testedzési programot mellékhatások nélkül végrehajtó, kis kockázatú betegek könnyű vagy közepes intenzitású rezisztenciatréningeken is részt vehetnek.

A krónikus szívelégtelenség az Egyesült Államokban ma már pandémiának számít. Évente megközelítőleg 500 000 esetet ismernek fel, s a betegek közül 7000 főt jegyeznek elő szívtranszplantációra. Nagyon fontos tehát, hogy mindig szem előtt tartsuk azokat a beavatkozásokat, amelyek ebben a populációban jelentősen csökkenthetik a morbiditást és a mortalitást. A klinikusok egyre inkább egyetértenek abban, hogy a stabil, kompenzált állapotú szívelégtelenségben szenvedő betegek kedvezően reagálnak a testedzési programokra. Az ilyen programok nemcsak a panaszokat mérséklik, hanem a betegség klinikai lefolyását is befolyásolják.

A krónikus szívelégtelenség

A szívelégtelenségben szenvedő betegek egyöntetűen fáradékonyságról és csökkent terhelhetőségről számolnak be. E betegek várható túlélési idejének jó előrejelzője a maximális oxigénfogyasztással (V•o2max) jellemzett terhelési tolerancia (1. ábra).1 Az 1980-as évekig a dekompenzált betegeket kizárták a rehabilitációs terhelési programokból, mert azokat számukra nem tartották biztonságosnak. A korábbi stratégiák minden dekompenzált beteg számára pihenést írtak elő mint első vonalbeli kezelést. Az orvosok azt tanácsolták betegeiknek, hogy a keringéssel szemben támasztott igény csökkentése végett mérsékeljék fizikai aktivitásukat, jóllehet a tartós pihenés nem indokolt, és nem is kedvező hatású. A fizikai edzettség csökkenése alkalmasint szerepet játszhat a szívelégtelenség másodlagos megnyilvánulásainak létrejöttében.