Biztonságos-e az időszakos böjtölés?

A Nature folyóiratban augusztus 21-én jelent meg a The David H. Koch Institute for Integrative Cancer Research at MIT (Cambridge, Massachusetts, USA) kutatóinak cikke, amelyben az időszakos böjtölés (intermittent fasting) előnyei mellett annak kockázataira hívták fel a figyelmet. Az utóbbi évek során végzett kutatások szerint az időszakos böjtölés általánosságban ajánlott, hiszen javíthatja egészségünket és csökkentheti a rák kialakulásának valószínűségét.

Az időszakos böjt azt jelenti, hogy váltogatjuk az evésre lehetőséget adó és az étkezés nélküli időszakokat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hagyományos diétákkal ellentétben, amelyek arra összpontosítanak, hogy mit együnk, ez a megközelítés arra koncentrál, hogy mikor együnk. Rengeteg általánosan használt szakaszos böjtölési ütemterv létezik: a 16/8-as terv azt jelenti, hogy csak egy nyolc órás időablakon belül szabad étkezni, majd a fennmaradó 16 órában koplalni kell. Egy másik népszerű lehetőség az 5:2 diéta, ahol öt napig teljesen normálisan lehet étkezni, majd a következő két napon erősen korlátozni kell a kalóriabevitelt.

Lehetséges egészségügyi előnyei miatt az időszakos böjt az utóbbi években nagy figyelmet kapott. A böjt befolyásolja az anyagcserét, vagyis azt, hogy a szervezet hogyan dolgozza fel a táplálékot és az energiát. Befolyásolhatja, hogy a szervezet hogyan szívja fel a tápanyagokat az ételekből, és hogyan égeti el a cukrokból és a zsírokból származó energiát.

A Nature-ben megjelent új tanulmány szerint olyan esetekben, amikor egerek a böjtölés után újra ettek, a bél őssejtjei, amelyek segítenek a bélrendszer regenerációjában, aktívabbá váltak, mint a teljesen koplaló vagy a normálisan étkező egereknél. Ez arra utal, hogy a szervezet “jobban gyógyítja önmagát” olyan esetekben, ha az étkezés böjt után következik be.

Ennek azonban hátránya is lehet. Ha ugyanis a szervezetben már jelen vannak bizonyos genetikai mutációk, akkor az evés utáni, újra beinduló őssejtvezérelt regeneráció megkönnyítheti a rák kialakulását. A poliaminok - a sejtnövekedés szempontjából fontos kis molekulák - ennek a regeneratív folyamatnak a vezérei, és ezeket a molekulákat egyrészt a szervezet termelheti, másrészt a táplálkozás befolyásolhatja számukat, illetve származhatnak a bélbaktériumokból is. A cikkben közölt eredmények azt sugallják, hogy bár a koplalás és az újbóli étkezés fokozhatja az őssejtek működését és regenerálódását, ez a folyamat a rák kialakulási kockázatának növekedésével járhat, különösen, ha a koplalási és táplálkozási ciklusok idővel újból és újból megismétlődnek. Megjegyzendő, hogy bár egereknél ezt a rizikónövekedést már kimutatták ugyan, az időszakos böjtölés és a rákkockázat közötti kapcsolat az emberi szervezetben ennél sokkal bonyolultabb lehet, és még nem teljesen ismert.

Más, korábbi állati modellszervezeteken végzett vizsgálatok szerint az időszakos böjt segíthet a fogyásban, javíthatja a vérnyomást és a vércukorszintet, és ezáltal csökkentheti a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát. Az embereken végzett kutatások szerint az időszakos böjtölés csökkentheti a testsúlyt, javíthatja az anyagcsere egészségét, mérsékelheti a gyulladást, és fokozhatja a sejtek regenerációs folyamatait, például eltávolíthatják azokat a sérült vagy nem megfelelően működő sejteket, amelyekből potenciálisan daganatok alakulhatnának ki. Ezzel szemben más tanulmányok arra figyelmeztetnek, hogy az időszakos böjt előnyei megegyeznek azzal, amit kalóriakorlátozással lehet elérni, és hogy nincs elég bizonyíték annak megerősítésére, hogy emberekben csökkentené a rák kockázatát.

Korlátozott számban, de végeztek már vizsgálatokat daganatos betegségekben szenvedő embereken is az időszakos böjtölés hatásainak értékelésére, és ezek eredményei szerint a böjt védelmet nyújtott a kemoterápia mellékhatásaival szemben, és javította a rákellenes kezelések hatékonyságát, miközben csökkentette az egészséges sejtek károsodását. Egyes rákos betegeknél a hosszan tartó koplalás is biztonságosnak bizonyult, így feltételezhető, hogy képes lehet csökkenteni a tumor növekedését. Másrészt viszont vannak olyan szakértők, akik óvatosságra intenek. Egereken végzett vizsgálatok szerint az időszakos böjt gyengítheti az immunrendszert, és a szervezet kevésbé lesz képes felvenni a harcot a fertőzésekkel szemben, ami rosszabb általános erőnlétet, egészségi állapotot eredményezhet a daganatos betegségben szenvedő embereknél. Jelenleg azonban nincs bizonyíték arra, hogy a böjt növelné például a bakteriális fertőzések kockázatát.

Érdemes-e kipróbálni az időszakos böjtölést?

A szakaszos, időszakos böjtölésről jelenleg az az uralkodó vélemény, hogy hasznos lehet, de a szakértők egyetértenek abban is, hogy további kutatásokra van szükség. Az olyan rövid távú előnyök, mint a fogyás és a jobb általános egészségi állapot, viszonylag jól alátámasztottak. A hosszú távú hatásokat azonban nem ismerjük teljesen; különösen a rákkockázatra és az immunrendszerre gyakorolt hatások nem tisztázottak kellőképpen.

Mivel az időszakos böjtnek sokféle módszere létezik, és az egyes emberek különbözőképpen reagálnak rájuk, nehéz olyan tanácsot adni, amely mindenki számára beválik. És mivel a vizsgálatokban részt vevő emberek többsége túlsúlyos volt, illetve cukorbetegségben vagy más egészségügyi problémában szenvedett, nem tudjuk, hogy az eredmények mennyire általánosíthatók szélesebb populációra.

Egészséges emberek esetében az időszakos böjtölés általában biztonságosnak tekinthető. De nem mindenki számára megfelelő, különösen bizonyos egészségügyi állapotú személyek, terhes vagy szoptató nők, valamint olyan emberek számára, akiknek a kórtörténetében már előfordultak étkezési zavarok. Ezért bármilyen böjtprogram megkezdése előtt célszerű konzultálni valamilyen szakemberrel, akár a dietetikussal, akár a kezelő orvossal.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Does intermittent fasting increase or decrease risk of cancer?

Short-term post-fast refeeding enhances intestinal stemness via polyamines

Irodalmi hivatkozás:

Shinya Imada et al, Short-term post-fast refeeding enhances intestinal stemness via polyamines, Nature (2024). DOI: 10.1038/s41586-024-07840-z