Foglalkozási tüdőbetegség, 2. rész:a diffúz parenchymás elváltozások okai

Bár az alapellátásban előforduló foglalkozási eredetű tüdőbetegségek közül az asthma a leggyakoribb, az orvosnak gondolnia kell egyéb, munkával kapcsolatos légzőszervi betegségekre is. A kétrészes közlemény második részében a szerzők az alapellátásban dolgozók szemszögéből áttekintik a foglalkozási diffúz parenchymás tüdőbetegségeket és irritánsok kiváltotta reakciókat. Részletesen kitérnek arra is, mikor és hová kell küldeni a szövődményes betegeket, és tájékoztatnak a foglalkozási tüdőbetegségekkel és toxikus expozíciókkal kapcsolatos további információ specifikus forrásairól.

A kétrészes cikk első részében (22–27. oldal) a foglalkozási tüdőgyógyászat első öt alapelvét ismertettük az alapellátásban dolgozó orvosok számára. Ezek az alábbiak:

1. A foglalkozási eredetű tüdőbetegség három közös jellegzetessége: (1) munkahelyi expozíció okozza vagy súlyosbítja; (2) megelőzhető; és (3) potenciálisan kompenzálható.
2. A legfontosabb foglalkozási eredetű tüdőbetegségek négy csoportba oszthatók.
3. Bármely dolgozó újonnan diagnosztizált asthmás vagy diffúz parenchymás tüdőbetegsége esetén a foglalkozási eredet lehetőségére feltétlenül gondolni kell.
4. A foglalkozással kapcsolatos rövid kórelőzmény felvétele mindössze két percet vesz igénybe.
5. A foglalkozási asthma kórisméjét a kórelőzményi és fiziológiai bizonyítékok alapján állíthatjuk fel, mely alátámasztja az asthma és az inhalációs munkahelyi expozíció közötti kapcsolatot. Megjegyzendő, hogy a betegség okának kizárólagos és egyértelmű tisztázása ritkán sikerül.

A közlemény hátralévő részében az eddig nem tárgyalt öt alapelvet tekintjük át, melyek a diffúz parenchymás tüdőbetegségekkel és további kivizsgálásukkal kapcsolatos információkkal, valamint a foglalkozási tüdőbetegségben szenvedő betegek szakemberhez irányításával foglalkoznak.A pneumoconiosis a tüdő inhalált szervetlen vegyületek (pl. ásványi anyagok) hatására fellépő, nem daganatos jellegű, granulomatózus és fibrotikus reakciója. Bár e kórképek a háziorvosi gyakorlatban csak ritkán fordulnak elő, felismerésük mégsem jelent különösebb nehézséget. A diagnózist alapvetően a kórelőzményben valószínűsíthető specifikus szervetlenanyag-expozíció, a pneumoconiosis jellegzetességeit mutató diffúz parenchymás tüdőbetegségre utaló mellkasi röntgenlelet és az expozíció óta eltelt megfelelő időtartam alapján állítjuk fel. A légzésfunkciós vizsgálatok során regisztrált restriktív ventilációs zavar és
a fizikális vizsgálat alkalmával belégzéskor észlelt krepitáció is megerősíti
a pneumoconiosis kórisméjét.