Ware G. Kuschner, MD - Paul Stark, MD cikkei

Gyakran a háziorvosnak nyílik először lehetősége a munkahely és a tüdőbetegség közötti kapcsolat felismerésére. A hatékonyság javítása érdekében a szerzők tíz alapelvet dolgoztak ki a foglalkozási eredetű asthma, valamint a diffúz parenchymalis tüdőbetegségek kórismézésére. A kétrészes cikk első része a foglalkozási eredetű tüdőbetegségekkel kapcsolatos alapelvek tárgyalása mellett példákkal demonstrálja az első öt pontot. A közlemény második részében kerül majd sor a másik öt pont megbeszélésére.

Az isteni Hippokratész azt tanítja, hogy a betegvizsgálat során az orvosnak egy sor dologra kell rákérdeznie... többek közt a beteg foglalkozására... bár véleményem szerint a mindennapi gyakorlatban erre csak elvétve kerül sor, ugyanakkor a kórelőzmény alapos felvétele nagyban megkönnyíti a kezelést. - Bernardino Ramazzini

A „foglalkozási orvostudomány atyjának” tekintett Bernardino Ramazzini már három évszázada beszámolt arról, hogy a munkahelyi ártalmak betegségeket okozhatnak.1 A toxikus expozíciók és az egyéb munkahelyi károsító tényezők századunkban is jelentős mértékben hatnak az emberek egészségére. A megbetegedések gyakorisága, súlyossága és megelőzhetősége alapján a foglalkozási eredetű tüdőbetegségek számítanak a legfontosabb munkahelyi betegségnek az Egyesült Államokban.2

A foglalkozási tényezőknek tulajdonítható felnőttkori asthmás esetek aránya 10–20%-ra tehető.3 A többi foglalkozási betegség előfordulási gyakorisága a vizsgált populációtól függően széles határok között változik, de az utóbbi két évtizedben csak az Egyesült Államokban dolgozók tízezrei haltak meg vagy szenvedtek károsodást a levegőben lévő munkahelyi por vagy rost hatása következtében.2 Ennek fényében nagyon fontos, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok ismerjék a foglalkozási tüdőbetegségek szokványos megjelenési formáit, és tisztában legyenek a munkahely potenciális kóroki szerepével, amikor újonnan felfedezett heveny vagy idült tüdőbetegséggel kerülnek szembe.

Bár az alapellátásban előforduló foglalkozási eredetű tüdőbetegségek közül az asthma a leggyakoribb, az orvosnak gondolnia kell egyéb, munkával kapcsolatos légzőszervi betegségekre is. A kétrészes közlemény második részében a szerzők az alapellátásban dolgozók szemszögéből áttekintik a foglalkozási diffúz parenchymás tüdőbetegségeket és irritánsok kiváltotta reakciókat. Részletesen kitérnek arra is, mikor és hová kell küldeni a szövődményes betegeket, és tájékoztatnak a foglalkozási tüdőbetegségekkel és toxikus expozíciókkal kapcsolatos további információ specifikus forrásairól.

A kétrészes cikk első részében (22–27. oldal) a foglalkozási tüdőgyógyászat első öt alapelvét ismertettük az alapellátásban dolgozó orvosok számára. Ezek az alábbiak:

1. A foglalkozási eredetű tüdőbetegség három közös jellegzetessége: (1) munkahelyi expozíció okozza vagy súlyosbítja; (2) megelőzhető; és (3) potenciálisan kompenzálható.
2. A legfontosabb foglalkozási eredetű tüdőbetegségek négy csoportba oszthatók.
3. Bármely dolgozó újonnan diagnosztizált asthmás vagy diffúz parenchymás tüdőbetegsége esetén a foglalkozási eredet lehetőségére feltétlenül gondolni kell.
4. A foglalkozással kapcsolatos rövid kórelőzmény felvétele mindössze két percet vesz igénybe.
5. A foglalkozási asthma kórisméjét a kórelőzményi és fiziológiai bizonyítékok alapján állíthatjuk fel, mely alátámasztja az asthma és az inhalációs munkahelyi expozíció közötti kapcsolatot. Megjegyzendő, hogy a betegség okának kizárólagos és egyértelmű tisztázása ritkán sikerül.

A közlemény hátralévő részében az eddig nem tárgyalt öt alapelvet tekintjük át, melyek a diffúz parenchymás tüdőbetegségekkel és további kivizsgálásukkal kapcsolatos információkkal, valamint a foglalkozási tüdőbetegségben szenvedő betegek szakemberhez irányításával foglalkoznak.A pneumoconiosis a tüdő inhalált szervetlen vegyületek (pl. ásványi anyagok) hatására fellépő, nem daganatos jellegű, granulomatózus és fibrotikus reakciója. Bár e kórképek a háziorvosi gyakorlatban csak ritkán fordulnak elő, felismerésük mégsem jelent különösebb nehézséget. A diagnózist alapvetően a kórelőzményben valószínűsíthető specifikus szervetlenanyag-expozíció, a pneumoconiosis jellegzetességeit mutató diffúz parenchymás tüdőbetegségre utaló mellkasi röntgenlelet és az expozíció óta eltelt megfelelő időtartam alapján állítjuk fel. A légzésfunkciós vizsgálatok során regisztrált restriktív ventilációs zavar és
a fizikális vizsgálat alkalmával belégzéskor észlelt krepitáció is megerősíti
a pneumoconiosis kórisméjét.