Genetikai kapocs az elhízás és az asztma között

„Adataink felvetik, hogy az elhízott betegek asztmájának kezelésében az egyszerű testsúlycsökkentésnek is helye lehet” – emeli ki a közlemény első szerzője, Paresh Dandona, a Buffalo Egyetem endokrinológiai, diabetológiai és anyagcsererészlegének professzora. A két, egymással összefüggő vizsgálatból álló kutatás eredményeit az Obesity című lap online kiadásában hozták nyilvánosságra. Az első vizsgálatban elhízott és normális testsúlyú személyeket hasonlítottak össze. Ebben 22 normális testsúlyú személy, 23 elhízott beteg (ezen belül tizenegy 2-es típusú cukorbeteg) és 15 olyan morbidan obez beteg vett részt, akinél 2-es típusú diabétesz is fennállt egyidejűleg. A másik kísérletben azt elemezték, hogy az egyes biológiai indikátorok – ezen belül az asztmához társuló gének működése – miként változik meg az elhízott betegek gyomorszűkítő műtétei kapcsán.

Az összehasonlító vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy obez és extrém obez betegeknél az asztmát kísérő krónikus gyulladással összefüggő négy gén aktívabb volt, a különbség egyes esetekben meghaladta a 100 százalékot. A legnagyobb aktivitást a morbidan obez betegek esetében észlelték.

A fokozott génexpressziónak azért van jelentősége, mert hatására a mononukleáris fehérvérsejtek jóval nagyobb mennyiségben termelik a gyulladásos faktorokat – mint amilyen például az interleukin-4, LIGHT és limfotoxin-béta-receptor −, melyek hozzájárulnak az allergiás gyulladáshoz, illetve az asztmát kísérő egyb hörgőeltérésekhez.

Az is kiderült, hogy az obez és morbidan obez betegek plazmájában nagyobb koncentrációban van jelen két, az asztmához kapcsolódó vegyület. Az egyik a MMP-9, mely a gyulladással függ össze, valamint a nitrogén-monoxid metabolitok (NOM), melyek az oxidatív stressz indikátorai.

A morbidan obez cukorbetegeknél elvégzett gyomor-bypass műtétet követően a MMP-9 és NOM szintje leesik, ezzel együtt csökken 6, az asztmával összefüggő gén expressziója, egyebek mellett a kulcsfaktorok, az interleukin-4, LIGHT, limfotoxin-béta és interleukin-33. Ezzel párhuzamosan testsúlycsökkenés következik be, és javul a glykaemiás státusz cukorbetegségben.

„Vizsgálatunk volt az első, mely biológiai/immunológiai szempontból igazolt mechanisztikus összefüggést az elhízás és az asztma között – magyarázza Dandona. − Egészen eddig nem volt ismert biológiai, mechanisztikus magyarázat, eltekintve attól a ténytől, hogy az elhízottaknál a felnyomott rekesz csökkenti a tüdővolument.”

A kutatás lényeges eredménye, hogy biológiai mechanizmusok alapján korrelációt talált a 2-es típusú cukorbetegség, elhízás és asztma között. Ennek azért van jelentősége, mert a 2-es típusú diabétesz és obezitás egyidejű fennállása több mint 100 százalékkal növeli az asztma prevalenciáját. A szerzők arról számolnak be, hogy elhízás kapcsán fokozódott az aszmával összefüggő gének expressziója, és emelkedett a MMP-9 és NOM szintje – függetlenül attól, hogy az adott beteg szenvedett-e a 2-es típusú diabéteszben vagy sem.

A kutatás következő lépése annak tisztázása lesz klinikai vizsgálatokban, hogy a testsúlycsökkenés miként befolyásolja az elhízott betegek asztmáját.