Gyermekkori koponyasérülések

 FŐ SZEMPONTOK  
1. Az epiduralis haematomák a lágyagyhártya artériáinak vagy vénáinak szakadásából eredő, gyorsan kialakuló vérzések; alakjuk gyakran konvex, mivel a vér ilyenkor a koponyacsont és a dura mater között gyűlik meg.  
2. A parasagittalis hídvénák szakadásából eredő subduralis haematomák kontúrjai rendszerint konkávok, mivel a vér az agy felszínét övező subduralis térben szaporodik fel.  
3. Koponyaűri (különösen subduralis vagy subarachnoidealis) vérzés után esetenként fokozott ADH-szekréciós szindróma kialakulását figyelhetjük meg.  
4. A nyaki gerinc többnyire akkor sérül, ha a nyak behajlított helyzetében éri a fejet az ütés (küzdősportok kapcsán, gépjármű- és kerékpárütközéskor).

    Epidemiológia
   A koponyasérülés a gyermekkori morbiditás és mortalitás vezető oka: több mint 1,5 millió eset fordul elő évente az Egyesült Államokban, melynek következtében közel 300 ezer gyermek szorul kórházi ellátásra. A fiúk esetében kétszer nagyobb a koponyasérülés előfordulásának esélye, mint a lányok körében. Összességében, a gyermekkori traumás halálesetek akár 90%-ának hátterében koponyasérülés húzódik meg. A gyermekkori koponyasérülések leggyakoribb oka a gépkocsiütközéses baleset, melyet az elesés követ a gyakorisági sorban. A sporttevékenységek közül leginkább futball kapcsán fordulnak elő koponyasérülések; a végzetes kimenetelű koponyasérülések 75%-a középiskolás korban következik be, és a halálos kimenetelű futballsérülések 74%-a subduralis haematoma kialakulására vezethető vissza. A fej traumás sérülései közé tartozik még a hajas fejbőr haematomája és laceratiója, a koponyacsonttörés, a koponyaűri vérzés, az agyzúzódás és a diffúz axonsérülés (DAI, diffuse axonal injury). Tompa trauma kapcsán a legtöbb esetben enyhe traumás agysérülés igazolható.