Hatásos és pontos noninvazív módszer a Down-szindróma kimutatására
Az Americal Journal of Obstetrics & Gynecology (AJOG) áprilisi számának két cikke is arról számol be, hogy az anyai vérből elvégzett noninvazív módszer segítségével csaknem teljes pontossággal meghatározható annak esélye, hogy a magzatnál fennáll-e a Down-szindrómához vagy Edwards-szindrómához vezető kromoszómaeltérés.
A lapban olvashatjuk, hogy azon túl, hogy az újfajta biokémiai teszt és algoritmus segítségével mennyiségileg is megadható a betegség valószínűsége, további előnye, hogy elkerülhetővé teszi a felesleges amniocentesiseket. Ennek abban áll a legnagyobb jelentősége, hogy korábban csak invazív chorion-boholy-mintavétellel vagy amniocentesissel volt mód az aneuploidiák kimutatására, mely a magzati veszteség veszélyét is magában rejtette, és nem elhanyagolható szempont magas költsége sem.
Az új eljárás során speciális technikával az anyai plazmából származó sejtmentes DNS-t vizsgálnak, és ebben keresik a 21-es triszómia (Down-szindróma) vagy 18-as triszómia (Edwards-szindróma) jeleit. Bár az MPSS rövidítéssel jelölt technika a teljes genom vizsgálata alapján pontosan jelzi az említett két kórkép jelenlétét, nagy mennyiségű DNS szekvenálását kívánja meg, ezért klinikai alkalmazhatósága egyelőre meglehetősen behatárolt.
A Digital Analysis of Selected Regions (DANSR) elnevezésű módszert a közelmúltban fejlesztették ki az Aria Diagnostics (San José, Kalifornia) szakemberei, mely módot nyújt arra, hogy csak a kérdéses kromoszómákból végezzék el a DNS-szekvenálást, ami tizedannyi DNS-szekvencia meghatározását jelenti, mint amennyire az MPSS esetében szükség van.
A most nyilvánosságra hozott tanulmány bemutatja a FORTE (Fetal-fraction Optimized Risk of Trisomy Evaluation) elnevezésű újfajta statisztikai algoritmust, mely számításba veszi az életkortól függő kockázatot, valamint a mintában lévő magzati DNS százalékos arányát a triszómia egyedi kockázatának megadásához – magyarázza dr. Ken Song, a vizsgálatot vezető kutató. „Minél nagyobb a magzati sejtmentes DNS-frakció, annál nagyobb a különbség a triszómiás vs. diszómiás (normális) kromoszómákból származó sejtmentes DNS-fragmentumok száma között, ezáltal annál könnyebb kimutatni a triszómiát. A FORTE algoritmus a magzati frakcióból kalkulálja a triszómia valószínűségét.”
Dr. Song munkacsoportja 123 normális terhesség mellett 36 21-es triszómiás és 8 18-as triszómiás terhességet értékelt a DANSR/FORTE teszt teljesítőképességének felméréséhez, és azt találták, hogy a DANSR és FORTE együttes alkalmazása pontosan azonosította az összes triszómiás esetet.
A vizsgálatot kísérő kutatásban a londoni Harris Birthright Research Centre for Fetal Medicine és a University College London Hospital 400 anyai plazmamintát biztosított az Aria munkacsoportjának a FORTE algoritmussal végzett DANSR teszthez. Minden vizsgálati alanynál fennállt az aneuploidia veszélye, és chorion-boholy-mintavételre került sor náluk.
Az analízis eredményei szerint az összes 21-es triszómiás esetet és a 18-as triszómiás esetek 98 százalékát sikerült azonosítani. „A DANSR teszt és a FORTE algoritmus együttes alkalmazása meggyőzően és pontosan jelzi a magzati triszómia kockázatát. Tekintettel arra, hogy a DANSR lehetőséget teremt specifikus genomrégiók vizsgálatára, potenciálisan alkalmas lehet a triszómiától eltérő egyéb genetikai kórállapotok felismerésére is. Újabb vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy a FORTE algoritmusba miként ötvözhetők további kockázati információk, például az ultrahangvizsgálat eredménye”− mondja dr. Song.
A vizsgálatot vezető Kypros H. Nicolaides, a University of London kutatója bízik benne, hogy a sejtmentes DNS-frakció vizsgálatán alapuló magzati triszómia-vizsgálat előbb vagy utóbb bekerül a klinikai gyakorlatba: „Hasznos kiegészítő teszt lehet az általánosabban elfogadott elsődleges szűrőmódszereken túl. Elterjedését nagyban megszabja, hogy költségei mennyiben térnek el a jelenleg használt ultrahang-vizsgálati és biokémiai módszerekétől.” Dr. Nicolaides hangsúlyozza, hogy a plazmaminták nagy kockázatú terhességekből származtak, ahol bizonyos jelek a placenta működési zavarára utaltak, és hozzátette azt is, hogy további vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy az aneuploidiák szempontjából nagy kockázatú terhességekből származó sejtmentes DNS-vizsgálat során kapott pontosság mennyiben vihető át az átlagos populációra, ahol a magzati 21-es triszómia prevalenciája lényegesen kisebb.
