Hogyan befolyásolják az idegek a prosztatarák növekedését?
Bizonyos idegek a tumorerek proliferációjának „kapcsolása” révén elősegítik a prosztataráksejtek növekedését – számoltak be az Albert Einstein College of Medicine kutatói a Science című lapban.
„A szolid tumorok növekedése az azokat tápláló keringéstől függ – kezdi eredményeik ismertetését a vizsgálatot vezető dr. Paul Frenette, az Albert Einstein College of Medicine Orvosi és Sejtbiológiai Intézetének munkatársa. − Most azt igazoltuk, hogy az idegek stimulálják a prosztatarák növekedését elősegítő új vérereket, illetve azt, hogy az idegi stimulációt rövidre zárva megakadályozhatjuk új erek kialakulását. Ez alapjaiban új stratégiát jelent a prosztatarák kezelésében.”
Az Egyesült Államokban évente több mint 172 ezer személynél diagnosztizálnak prosztatarákot, és évente 28 ezer beteg hal meg prosztatarák következtében. Az amerikai férfiak körében a bőrrák mellett a prosztatarák a leggyakoribb rosszindulatú daganat.
Korábbi vizsgálataikban dr. Frenette és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy az idegek elsődleges szerepet játszanak a prosztatatumorok kialakulásában és terjedésében. Egészen pontosan azt találták, hogy a szimpatikus idegrendszer idegrostjai a noradrenalin neurotranszmitter termelődésének befolyásolása révén hatnak a tumornövekedésre. A noradrenalin a tumor kötőszöveti sejtjeinek felszínén lévő receptorokhoz kötődve és azokat stimulálva segíti elő a daganatok növekedését.
A prosztatarák egérmodelljének alkalmazásával pontosabban is feltérképezték ezt a folyamatot. Azt tapasztalták, hogy amikor az idegrostokból noradrenalin szabadul fel, az a vérerek belső falát alkotó epitélsejteken elhelyezkedő receptorokhoz kötődik. Ez a kötődés aktiválja az „angiometabolikus kapcsolót”, melynek hatására megváltozik a sejtekben a glükózmetabolizmus módja. Míg az endotélsejtek a glükózból oxidatív foszforiláció útján nyerik az energiát az új vérerek képződéséhez, addig a ráksejtek az oxidatív foszforiláció helyett glükolízist használnak a glükóz lebontásához.
A szerzők arra keresték a választ, hogy a noradrenalin milyen szerepet játszik a metabolikus kapcsoló aktiválásában. Egérmodellben kikapcsolták azt a gént, amely lehetővé teszi a vérerek felszínén lévő noradrenalin-receptorok felsimerését, és ezzel eliminálták a noradrenalin kötődési célpontját. Ahogyan várható is volt, a sejtek elveszítették azokat a receptoraikat, melyek segítségével glükolízis helyett oxidatív foszforilációval metabolizálják a glükózt, melynek következtében gátlódott az új erek képződése.
„Az oxidatív foszforiláció több energiát termel, mint a glükolízis. Bár ellentmondásnak tűnik, de az oxidatív foszforiláció által biztosított többletenergia csökkenti az endotélsejtek funkcióját és gátolja az angiogenezist – azaz a tumorok folyamatos növekedését biztosító érújdonképződést. Ha az oxidatív foszforiláció helyét glükolízis veszi át, ez lehetővé teszi a prosztataráksejtek számára, hogy a low-grade prekancerózus állapotból high-grade malignus elváltozásba menjenek át – magyarázza dr. Frenette. − További kutatásokra van szükség annak tisztázásához, hogy a noradrenalint felszabadító idegek milyen szerepet játszanak a prosztatarák kialakulásában és progressziójában. Mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy a béta-blokkolók javíthatják-e a betegség kimenetelét.”
A béta-blokkolók gátolják a noradrenalin hatásait, illetve a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a szerek csökkentik a metasztázisok előfordulási arányát és meghosszabbítják a betegek túlélését prosztatarákban.
