Hogyan menjünk a rák idegeire?

A neuronok célba vétele a rák elleni harc hatékony módszere lehet, írja a New Scientist. „Hogyan menjünk a rák idegeire?” (Getting on cancer’s nerves) címűcikkében Elie Dolgin kifejti: már az 1990-es években is próbálkoztak azzal, hogy alkoholinjekcióval elpusztítsák az inoperábilis hasnyálmirigytumorokat körülvevő idegrostokat, amelyek fájdalomingert szállítanak az agyba, és ekkor fedezték fel, hogy az idegrostok elpusztítása nemcsak a fájdalmat csökkenti, de a kezelésben részesültek élettartamát is növeli (Keith Lillemoe és munkatársai: Chemical splanchnicectomy in patients with unresectable pancreatic cancer. A prospective randomized trial; Annals of Surgery).

Az adatok elemzésében részt vevő Peter Staats szerint a legalább 3 hónapos élettartam-növekedést nem magyarázza önmagában a fájdalomcsökkenés és az azzal együtt járó hangulatjavulás. A fájdalomspecialista hozzáteszi: régóta tudjuk, hogy az idegrendszer alapvető szerepet játszik a rák terjedésében; a rákos sejtek beszövik a környező idegeket, és az idegrostok mentén távoli helyekre terjednek, sőt gyakran agyi metasztázisokat is létrehoznak. Mára azonban az derült ki, hogy a neuronok nem passzív résztvevői ennek a folyamatnak, hanem aktívan elősegíthetik a tumornövekedést. Hubert Hondermarck tumorneurobiológus szerint egyenesen az idegrendszer tumornövekedésben játszott szerepének figyelmen kívül hagyása az oka annak, hogy kevés rákgyógyászati eljárás képes a betegség eliminálására.

Bár a korai kísérletekben az alkoholinjekcióval valamennyi tumorkörnyéki idegrostot elpusztították, valójában nem mindegyik járul hozzá a tumor kialakulásához. A hasnyálmirigyrákkal szemben, a prosztatarák kialakulását és növekedését pl. nem a szenzoros idegrostok, hanem a vegetatív idegrendszer efferens rostjai segítik: a szimpatikus idegrostok a tumor kialakulásában működnek közre, míg a paraszimpatikus rostok a tumoros sejtek disszeminációjában. Habár egyes tumorok esetében alacsony az idegi infiltráció aránya (ilyen pl. a pajzsmirigyrák), a legtöbb rák olyan növekedési faktorokat szekretál, amelyek odavonzzák az idegsejteket. Ez lehet az oka, hogy a tumorok zömét sűrűn behálózzák az idegrostok, amelyek aztán kimutathatóan fokozzák a tumor növekedését.

A szimpatikus és a paraszimpatikus rostok eltérő szerepe azt is jelenti, hogy az azok ingerületátvitelére ható gyógyszerek a tumoros betegség különböző stádiumaiban jelenthetnek segítséget: a szimpatikus rendszer működésének gátlása a legkorábbi stádiumban, a paraszimpatikus blokád előrehaladott stádiumban lehet hasznos.

A perifériás idegrendszer-gátlás tumorellenes hatásával kapcsolatos elképzeléseket nagy obszervációs vizsgálatok eredményei is alátámasztják: azon magas vérnyomásos betegek körében, akik a szimpatikus idegrendszer gátlása céljából béta-blokkolókat szednek, kisebb arányban fordulnak elő tumoros megbetegedések. Laborvizsgálatok pedig azt bizonyítják, hogy ha rákos sejteket neuronokkal együtt tartunk sejttenyészetben, felgyorsul a rákos sejtek növekedése.

Hogyan lehetne ezt a tudást a gyógyászatban felhasználni? Jelenleg a kutatók olyan stratégiákra fókuszálnak, amelyekkel javítható lehet a már meglévő terápiák hatásfoka. Egérkísérletek tanúsága szerint pl. idegrostjainak átvágása után a tumor érzékenyebbé válik a kemoterápia hatásaira, humán vizsgálatok szerint az ideg és az izom közötti ingerületátvitelt bénító botoxinjekció elpusztítja a prosztatarákot (Gustavo Ayala, University of Texas Health Science Center). Jami Saloman és munkatársai (University of Pittsburgh) egy kaktuszból kivont, a csili kapszaicinjéhez hasonló, de annál ezerszer erősebb toxin (resiniferatoxin) rákellenes hatását vizsgálják pankreászrák esetében (a resiniferatoxin az alkohollal ellentétben csak a szenzoros neuronokat bénítja), Michelle Monje (Stanford University) egy olyan szert azonosított, ami az agyi neuronokat akadályozza, hogy tumornövekedést serkentő faktort szekretáljanak, mások béta-blokkolókkal akarják a melanomaellenes kezelés hatásfokát növelni (a vizsgálatok szerint azon melanomás betegek fele, akik kardiovaszkuláris panaszaikra béta-blokkolót szednek, az immunterápia után évekig remisszióba kerültek).

A leghatékonyabb megközelítés természetesen ebben az esetben is az lenne, ha megelőzhetnénk a tumor kialakulását, és az idegrostokat azelőtt megbénítanánk, hogy azok, helyet teremtve a tumornövekedés számára, átszerveznék a sejtek közötti állományt. A preventív stratégiákat különösen azoknál lehetne alkalmazni, akik esetében nagy a rákkialakulás kockázata (pl. emlőrákra hajlamosító BRCA génvariánsok hordozói). A tumorneurobiológusok szerint esetükben az idegblokkoló kezelés hamarosan a rákgyógyászat rutin eleme lesz.