Hogyan működik az antidepresszáns kezelés?
Egereken végzett kísérletek és embereken tett megfigyelések alapján a Johns Hopkins Egyetem kutatói egy fehérjének és az agyi őssejteknek fontos szerepet tulajdonítanak a legkülönbözőbb depresszió elleni kezelések hatásmechanizmusában.
A depresszió korunk egyik népbetegsége: kiváltképp a nők körében fordul elő, akik átlagosan kétszer-háromszor olyan gyakran gyötrődnek ilyen panaszok miatt, mint a férfiak. Vannak különösen veszélyes időszakok és helyzetek, amikor fokozatosan vagy hirtelen megjelenik a depressziós állapot. Ilyen a nőknél a változókor időszaka, de a kor előrehaladása mindkét nemben fokozza a kóros lehangoltság esélyét. Nemzetközi statisztikák szerint az enyhébb depresszió öregkorban a lakosság átlagosan 10%-át érinti, de az intézetekbe kerülő idős emberek közül minden ötödik szorulhat kezelésre.
Egereken végzett kísérletek és embereken tett megfigyelések alapján az Egyesült Államokban a Johns Hopkins Egyetem kutatói fölfedeztek egy olyan fehérjét, amely fontos szerepet játszhat a depresszió elleni kezelések hatásmechanizmusában. Ez a megfigyelés mind az antidepresszívumokra, mind az elektrokonvulzív kezelésre igaz, amiben az a meglepő, hogy igencsak eltérő terápiás módszerekről van szó.
Az agyi áramütés – a köznyelvben elektrosokk – pszichiátriai alkalmazását a múlt század harmincas éveiben Ugo Cerletti római ideggyógyász vezette be. A fejre erősített erektródok útján adott áramütés valaha altatás, érzéstelenítés nélkül történt. Benedek István az Aranyketrec című önéletrajzi regényében leírja, hogy abban a gyógyintézetben, ahová került, ugyancsak így történt az ilyen kezelés, és elsők között ő vezette be az altatást elektrokonvulzió előtt.
Hongjun Song és munkatársai olyan korábbi kísérletek alapján kezdték meg a kutatást, melyek arra utaltak, hogy az említett gyógykezelések az agyban lévő őssejtek növekedésének és érésének serkentésével csökkentik a depressziót. A munkacsoport úgy véli: vizsgálataikból kiolvasható, hogy az egyes betegek miképpen reagálnak majd az antidepressziós terápiára, így a kezelést egyénileg lehet kormányozni. Tanulmányaik a Molecular Psychiatry és a Cell Stem Cell hasábjain jelentek meg.
„A korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy mind az antidepresszáns szerek, mind az elektrokonvulzió aktiválják az agyi őssejteket, hogy osztódjanak és így új idegsejtek keletkezzenek. Hiányzott annak a speciális molekulának az ismerete, amelyik összekapcsolja a kezelést és az őssejt-aktivációt” – nyilatkozta Song professzor.
Kísérleti egerek egyik csoportját elektrokonvulzióval kezelték, a másik csoport kontrollként szerepelt. Olyan gént kerestek, amelyik az idegrendszeri sejteket szabályozza. Kimutatták az sFRP3 gátló gént, és igazolták, hogy a terápia csökkentette e gén termékének mennyiségét, aminek eredményeként a növekedést fokozó láncreakció szabadabbá vált.
Az állatkísérletek folytatásában igazolták: egérben az antidepresszánsok blokkolják az sFRP3 fehérjét. Itt áttértek az emberen végzett megfigyelésekre. Depressziós betegek genetikai felépítését vizsgálták, és fölmérték, hogyan reagálnak antidepresszáns gyógyszerek adására. Összesen 541 páciens vett részt a tanulmányban.
A betegeknél az sFRP3 fehérje három változatát találták meg, és ezek a betegek jobban is reagáltak a kezelésre. A génadatbank szerint mindhárom változat kisebb génaktivitással járt az emberi agyban. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben kisebb a gátlás mértéke.
A kutatók szerint ennek alapján a klinikai gyakorlatban kidolgozhatók olyan genetikai tesztek, melyekkel a kezelőorvos megjósolhatja, hogy az adott betegnél várhatóan milyen mértékű lesz a depressziót oldó hatás. Föltételezhető, hogy így új kezelési lehetőségek kiderítésére is mód nyílik.
