Ígéretes peptid intersticiális tüdőbetegségben
Az M10 peptid állatkísérletekben hatásosnak bizonyult a szisztémás szklerózissal összefüggő intersticiális tüdőbetegségre jellemző fibrotikus károsodással szemben.
A Medical University of South Carolina (MUSC) preklinikai vizsgálatainak eredményeit a Translational Research április 16-án megjelent számában hozták nyilvánosságra. Az adatok azt jelzik, hogy az M10 peptid védelmet nyújt a szisztémás szklerózishoz társuló fibrotikus károsodásokkal szemben, különösen ami a legsúlyosabb szövődménynek számító intersticiális tüdőbetegséget (ILD, interstitial lung disease) illeti.
„A szisztémás szklerózis az esetek legnagyobb részében nem csak bőrelváltozás, hiszen a bőrön kívül érinti a gasztrointesztinális traktust, a szívet, a veséket és az érrendszert is, így egy sor olyan egyéb betegség modellje lehet, melynek jellemző eleme a fibrózis – mondja dr. Richard M. Silver, a MUSC reumatológiai és immunológiai osztályának vezetője, a közlemény egyik társszerzője. – Miközben az Egyesült Államokban körülbelül 300 ezerre tehető a szklerodermában/szisztémás szklerózisban szenvedő betegek száma, több millióan szenvednek olyan betegségben, melyben a fibrózis már szervrendszereket érint.
Az M10 egy tíz aminosavból álló peptid. A MUSC kutatói kimutatták, hogy bleomycin-indukált ILD-modellben az M10 kivédte a fibrotikus károsodást, és a megfigyelt antifibrotikus hatás valószínűleg a transzformáló növekedési faktor-béta 1 (TGF-béta1) modulációjára vezethető vissza. A TGF-béta1 egy citokin, mely részt vesz a gyulladás és fibrózis folyamatában.
„Azt figyeltük meg, hogy az M10 intraperitoneális injekciója jelentősen javította a bleomycin-indukált tüdő-fibrózist egereknél, ami arra utal, hogy az M10 peptid alkalmas lehet a szklerodermához társuló intersticiális tüdőbetegségnek, illetve a pulmonális fibrózis egyéb formáinak – például az idiopátiás fibrózisnak − a terápiájára” – hangsúlyozza dr. Galina S. Bogatkevich, a Translational Research című lapban megjelent közlemény rangidős szerzője.
Intratracheálisan alkalmazva a bleomycin fibrotikus elváltozásokat indukál a tüdőkben, ezen belül peribronchiális és intersticiális gyulladásos sejtes infiltrációhoz és az alveolusok falának megvastagodásához vezet.
Az M 10-et a bleomycinnel azonos napon alkalmazták, így antifibrotikus hatása preventívnek tekinthető. Az M10 terápiás antifibrotikus hatásának elemzésére dr. Bogatkevich és munkatársai egy újabb kísérletet terveznek, melyben az M10-et egy héttel a belomycin-adást követően fogják alkalmazni, amikor a fibrotikus károsodás már kialakult. Amennyiben a jövőbeni vizsgálatok terápiás hatást igazolnak, a szerzők reményei szerint találnak majd gyógyszeripari partnert ahhoz, hogy megkezdődhessenek az M10 klinikai vizsgálatai.
Több szakember is azon a véleményen van, hogy fibrózishoz vezető végső út számos szervrendszer esetében közös. Ha egy antifibrotikus szer hatásosnak bizonyul szisztémás szklerózisban, ami több különböző szervet érint, akkor potenciálisan reményt adhat más olyan fibrotikus kórképek kezelésére is, melyek csak bizonyos szervrendszerekre korlátozódnak.
