Jaj, de édes!
Az élelmiszeripar világszerte igyekszik mesterséges édesítőszereket használni a nagy mennyiségben ártalmas cukor helyett. A mind népszerűbb szukralóz szintjét amerikai kutatók igen magasnak találták az üdítőket fogyasztó gyermekek vérében.
Mind a gyerekek, mind a felnőttek szeretik az édes ízt, de a cukornak vannak hátrányos tulajdonságai: hizlal és cukorbetegséget okozhat. A 19. század végétől a szacharint is mind többször használták édesítésre, bár egy ideig csínján bántak vele, mert fölvetődött, hogy veszélyes mellékhatásai lehetnek, akár daganatkeltő hatással is számolni kell. Később tisztázódott, hogy a szacharin rákkeltő hatását állatkísérletekben csak olyan adagok etetése után lehet kimutatni, ami a klinikai farmakológusok számításai szerint emberen napi legalább napi 2 kg szacharin 30 évig tartó fogyasztásának felelne meg. A múlt században azért még a cukorbetegek világszerte gyakorta potyogtattak Édeske tablettát kockacukor helyett a teájukba, kávéjukba, de a helyzet azóta nagyon megváltozott.
Többféle mesterséges édesítőszert is kifejlesztettek, de ma a legfontosabb készítmény a szukralóz. Angol kutatók a cukor szintetikus származékaival foglalkoztak, és egy klórozott molekulát is tanulmányoztak. Amikor ezt az egyik szakértő megkóstolta, rendkívül édesnek találta: ez volt a szukralóznak elnevezett anyag. A felfedezése 1976-ban történt, és az élelmiszeriparban először Kanadában alkalmazták, de ma már mindenféle édes ízű termékben világszerte megtalálható. A szukralóz kétszer olyan édes, mint a szacharin, de a cukornál a mérések szerint ezerszer édesebb.
A szukralóz általános használatának engedélyezése előtt az élelmiszerek és gyógyszerek forgalomba kerülésének amerikai főhatósága, a Food and Drug Administration (FDA) száznál is több állatkísérletes és humán tanulmány adatait dolgozta fel. Rodero és munkatársai erre vonatkozó referátumát 2009-ben az Internaional Journal of Morphology közölte. A szukralóz nem tartalmaz kalóriát, és bevitele a legédesebb étrenden élőknél is bőven az engedélyezett határérték alatt marad.
Mivel az édesítőszer farmakokinetikáját nem érezték megfelelően tisztázottnak, az amerikai National Intitute of Diabetes, Digestion and Kidney Diseases munkatársai Allison Sylvetsky vezetésével megvizsgálták, hogy egyetlen szokásos doboz üdítőital megivása után a gyermekek és a felnőttek vérében hogyan alakul a szukralóz szintje. A vizsgálatban 22 felnőtt és 11 gyermek vett részt. Valamennyi felnőtt 18–45 éves korú egészséges személy volt, a 11 gyermek ugyancsak egészséges, 6–12 éves, testtömegük átlagosan 17 kg volt.
A felnőttek fele, 11 résztvevő kontrollként 355 ml vízben oldva randomizáltan napi 68, 170 vagy 250 mg szukralózt fogyasztott – ami 1–4 kalóriamentes üdítőitalnak felelt meg. A felnőttek másik fele, 11 vizsgálati alany random elosztásban vagy egy doboz, 355 ml Diet Rite koffeinmentes kóla megivásával, vagy szódavízben oldva fogyasztott el 68 mg szukralózt és 41 mg aceszulfám-káliumot (ace-K). Az egyes italokat külön napokon, randomizált sorrendben kapták a résztvevők. Ugyanez vonatkozott a gyerekekre is, akik vagy csupán 240 ml tiszta vizet, vagy ugyanannyi vízben oldott 68 mg szukralózt ittak. A vérszint meghatározása a folyadék bevétele előtt, majd 2 órán keresztül történt.
A testsúllyal korrigálva a felnőttek és a gyermekek vérszintje hasonlóan alakult. A kereskedelemben kapható üdítővel és a házilag, szódavízben oldott édesítővel elért vérszint nem különbözött. Ez viszont azt is jelentette, hogy ugyanakkora adag elfogyasztása után a szukralóz vérszintje gyerekek esetében gyakran kétszerese volt a felnőttekének, de minden esetben szignifikánsan magasabbnak bizonyult.
A kutatók részletesen tárgyalják, hogy a gyermekek veséjének teljesítőképessége csak lassan, fokozatosan növekszik, ugyanakkor az ifjú korosztály édesség iránti igénye a felnőttekénél is nagyobb, ezért a szukralóz hosszú távú hatását tovább kell vizsgálni, annál is inkább, mert az üdítőitalokon kívül mind több más élelmiszer ízesítésére is használják ezt az anyagot.
