Kipróbálás alatt álló új szer az endometriózis okozta fájdalomra
Az endometriózis első, szájon át alkalmazható új gyógyszere, az elagolix az egy éves követés után is hatásosnak és jól tolerálhatónak bizonyult.
A legújabb, most már 1 évre meghosszabbított megfigyelés során az endometriózis első, szájon át alkalmazható új gyógyszere, az elagolix (ABT-620, AbbVie/Neurocrine Biosciences) változatlanul hatásosnak és jól tolerálhatónak bizonyult.
Az elagolix egy orálisan adható, nem peptid, gonadotropin-kibocsájtó hormon (GnRH) antagonista, ami az előzetes vizsgálatok során részleges vagy teljes ösztrogén-szuppressziót okozott. Tavaly két kettős vak, randomizált Fázis III-as vizsgálatról számoltak be a New England Journal of Medicine 2017. július 6.-i számában. Az Elaris Endometriosis I és II (EM-I és EM-II) vizsgálatokban sebészileg igazolt endometriózisos, mérsékelt, vagy súlyos fájdalmakban szenvedő nők egyik csoportja naponta egy 150 mg-os elagolix (alacsony dózis), a másik napi kétszeri 200 mg elagolix tablettát kapott (nagy dózis). Az EM-I vizsgálatban a kis dózisú és a nagydózisú kezelések alatt 46,4%-kal, ill. 75,8%-kal csökkent a diszmenorrea a placebót szedők 19,6%-ához képest. Az EM-II vizsgálatban ezek arányok 43,4%-nak és 72,4%-nak mutatkoztak a placebo 22,7%-ához képest. Az EM-I-ben a nem menstruációs medencefájdalom a kis- és nagy dózis mellett 50,4%-kal és 54,5%-kal csökkent, a placebo csoportban 36,5%-kal (P<0,001). Az EM-II vizsgálatban ezek az arányok 49,5%-nak és 57,8%-nak adódtak a placebót kapók 36,5%-ával szemben (P<0,001). A válaszok 6 hónap után is fennálltak, a gyógyszerrel kezelt nők lipidszintje emelkedett, csontjaik BMD-je csökkent a placebót szedők megfelelő értékeihez képest.
12 hónap után a hatásosság mindkét vizsgálatban résztvevőknél megmaradt, a biztonságosságot az ösztrogén hiány jellemzői befolyásolták. A kiterjesztett EM-III és EM-IV vizsgálatokba az előző két vizsgálat arra alkalmas résztvevőit vették be, az elagolix szert a betegek ugyanakkora dózisokban kapták. Egyéb hormonális készítményt nem szedhettek, fájdalom esetén („rescue” gyógyszerként) megengedett volt az 500 mg-os naproxen. A két kiterjesztett vizsgálatban összesen 569 asszony vett részt. Az EM-III kisdózisú csoportjában a diszmenorrea 52,1%-kal, a nagy dózisú csoportban 78,2%-kal csökkent. A nem menstruációs fájdalom ugyanebben a sorrendben 67,5%-kal és 69,1%-kal javult. A diszpareunia 45,2%-kal és 60%-kal javult. Az EM-IV vizsgálat kisdózisú és nagydózisú csoportjában a diszmenorrea 50,8%-kal, illetve 75,9%-kal javult, a nem menstruációs fájdalom ugyanebben a sorrendben 66,4%-kal és 67,2%-kal csökkent, míg a diszpareunia 45,9%-kal és 58,1%-kal javult.
A mellékhatások minden csoportban enyhék voltak, leggyakrabban hőhullámok, fejfájás és hányinger formában jelentkeztek. A csont ásványianyag-tartalmának komoly romlása miatt az EM-III-ban a nők 6%-ánál, az EM-IV-ben a nők 8%-ánál kellett a kezelést megszakítani. A BMD csökkenése egyébként nem volt olyan drasztikus, mint amilyen a leuprolin mellett volt régebben észlelhető, ráadásul reverzibilis volt. A lipidszintek a vizsgálatok első felében emelkedtek, a meghosszabbított idő alatt már nem romlottak tovább. A 12 hónapnál az endometrium vastagsága a nők 60%-ánál 8 mm alá süllyedt. Ez Dr. Taylor szerint azt is jelenti, hogy „ezeknél a nőknél a menstruáció már nem olyan erős.” A két vizsgálatban résztvevő nők az alacsony dózisú csoportokban 20%-ban és 27%-ban amenorreásokká váltak, a magasabb dózisok mellett ez 63%-ban és 61%-ban következett be. A kezelés abbahagyása után 3 hónappal a nők 90%-ának visszatért a ciklusa. Minden asszony az életminőség javulásáról számolt be, az alacsony dózisok mellett 30%-kal, a magasabb dózisok mellett 65%-kal csökkent a „rescue” naproxen iránti igény.
Dr. Eric Surrey (Colorado Center for Reproductive Medicine) és munkatársai elmondták, hogy „elsőként a fogamzásgátló tablettákat szokás endometriózisban használni, de sok beteg erre nem reagál, ami eredeti, vagy szerzett progesztin rezisztenciára utal.” Második gyógyszerként a gonadotropin-kibocsájtó hormon agonisták jönnek szóba (pl. leuprolid és mások), de ezek injekciós készítmények és csak 1-2 héttel a beadás után hatnak igazán, ráadásul a gyógyszer kezdetben az erős ösztrogén-stimuláció miatt „flare”-t okoz, aztán zuhan le az ösztrogénszint csaknem a nullára, ami szintén végletes. „Ezért az ösztrogén-szinteket nem annyira elnyomó, pontosabban adagolható, betegbarát gyógyszerre van szükség (ha majd törzskönyvezik)” – jelentette ki Dr. Hugh Taylor (Yale School of Medicine, New Haven, Connecticut).
2018 elején az FDA már jelezte a gyártó AbbVie/Neurocrine Biosciences cégnek, hogy hosszabb idejű megfigyelésekre és további információkra van szükség a törzskönyvezéshez, melynek folyamata már megindult.
Forrás:
