Klasszikus, Q-hullámmal járó myocardialis infarctus

A modern orvoslásban az akut myocardialis infarctus kezelése az egyik legdrámaibb beavatkozás. Q-hullámmal járó infarctusban az érelzáródás kiterjedt szívizom-károsodást okoz, hacsak nem áll helyre a coronariákban a vérátáramlás rövid időn belül. A szerző ismerteti, melyek a sürgős teendők Q-hullámmal járó infarctus esetén, így a diagnosztikus eljárásokat, a reperfúziót, a beteg monitorozását és folyamatos gyógyszeres kezelését.

Az akut coronaria-szindrómák között mind szövődményeit, mind pedig halálozási arányát tekintve továbbra is a Q-hullámmal járó (általában az ST-szakasz elevációjával jellemezhető) myocardialis infarctus a legrosszabb kimenetelű kórforma. Jóllehet a Q-hullámokból és az ST-elevációból közvetlenül nem következik, hogy transmuralis – s nem csupán subendocardialis – myocardialis sérülés történt, ezek az EKG-jelek jól megkülönböztetik ezt a szindrómát az instabil anginától és a Q-hullám nélküli infarctustól, amelyre az ST-szakasz depressziója jellemző. Ilyenformán a „transmuralis” és „subendocardialis” kifejezéseket mellőznünk kell ezeknek a klinikai entitásoknak a leírásában, még akkor is, ha azok patológiailag alkalmasint helytállók.

A Q-hullámot okozó infarctus több jellegzetességében különbözik a Q-hullám nélküli infarctustól. Kiemelendő ezek közül az EKG-beli eltérés, a sürgősségi reperfúzióra adott reakció és a betegség akut kórházi lefolyása (1. táblázat). Az 1. ábra a különböző akut coronaria-szindrómák közti kapcsolatot mutatja be.