Koleszterinszint fontossága diabeteszben

Egy finn kutatás során sztatinnal kezelt a 2-es típusú diabéteszeses betegeknél követték az LDL-C-szintek alakulását. A kelet-finnországi Észak-Karéliában összesen 8592, az alap- vagy szakellátásban 2-es típusú diabétesszel kezelt 4622 férfit (54%) és 3970 nőt (46%) vizsgáltak 2011-2017 között. Ez idő alatt, más nemzetközi irányelvekhez hasonlóan, a finn aktuális ellátási irányelv is az LDL-C-szint 1-3 évenkénti ellenőrzését javasolta a 2-es típusú diabéteszben, az LDL-C-kezelési célértékek pedig: < 2,5 mmol/l (< 100 mg/dl) a diabétesz miatt a szív- és érrendszeri megbetegedést tekintve magas kockázatú betegeknél, illetve < 1,8 mmol/l (< 70 mg/dl) vagy a kiindulási értékhez képest 50%-os csökkenés a további kockázati tényezők miatt a szív- és érrendszeri megbetegedést tekintve nagyon magas kockázatú betegeknél. A vizsgálat kezdetén a férfiak átlagéletkora 66 év volt, és 8 éve diabéteszesek; 60%-uk részesült sztatinkezelésben, és 56%-uk LDL-C értéke < 2,5 mmol/l volt. A nők átlagéletkor 69 év volt, átlagosan 8 éve szenvedtek cukorbetegségben; 56%-uk részesült sztatinkezelésben, és 51%-uk LDL-C értéke < 2,5 mmol/l volt.

A betegpopuláció az LDL-C 5 éves szintjét és a sztatinkezelést illetően négy csoportra volt osztható. Az egyes csoportokban a betegek százalékos aránya a következő volt: i) mérsékelten stabil LDL-C: 2,3 mmol/l (90 mg/dl): 86%. Ebben a csoportban a férfiak 67%-a, a nők 64%-a részesült sztatinkezelésben, és a nagy intenzitású sztatinok alkalmazásának aránya mind a férfiak, mind a nők esetében emelkedett az évek során. ii) magas stabil LDL-C: 3,9 mmol/l (152 mg/dl): 7,7%. A magas stabil LDL-C csoportban a férfiak körében 42%-ról 27%-ra, a nők körében pedig 34%-ról 23%-ra csökkent a sztatinhasználat aránya. A csoport túlnyomórészt kezeletlen betegekből állt. iii) csökkenő LDL-C: 3,8%. A csökkenő LDL-C értéket mutató csoportban nőtt a sztatinkezelésben részesülő betegek aránya; a nagy intenzitású sztatinkezelésben részesülő betegek aránya szintén nőtt mind a férfiak (6,2%-ról 29%-ra), mind a nők (7,7%-ról 14%-ra) körében. iv) növekvő LDL-C: 2,5%. A növekvő LDL-C értéket mutató csoportban a sztatinkezelésben részesülő betegek aránya több mint 64%-ról kevesebb mint 43%-ra csökkent, ráadásul, a betegek 42%-a nem szedett sztatint a követés végén.

A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy eredményeik alapján rendszeresebben kell ellenőrizni az LDL-C értékeket - különösen a folyamatosan emelkedett értéket mutató betegeknél - a sztatinkezelést pedig folyamatosan biztosítani kell. A vizsgálat során nemek közötti különbségek is megfigyeltek: a nők átlagos LDL-C szintje szignifikánsan magasabb volt, de kisebb valószínűséggel írtak fel nekik sztatint, vagy kisebb dózisban, és gyakrabban hagyták abba a terápiát.

A szuboptimális lipidprofilok, különösen az emelkedett LDL-C, szorosan összefügg a 2‑es típusú diabéteszben szenvedők érelmeszesedéssel járó, szív- és érrendszeri megbetegedéseivel. A szövődmények megelőzése vagy legalábbis késleltetése érdekében a rendszeres ellenőrző vizsgálatok, a HbA1c, az LDL-C, a vérnyomás és más szív- és érrendszeri megbetegedésre utaló kockázati tényezők ellenőrzése létfontosságú a diabétesz kezelésében.

Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/964014?src=#vp_1