Kórházi táplálás és gyógyulás
Az alultápláltsággal kórházba kerülő betegek extra táplálásával meghosszabbodik az élettartamuk.
- A malasszimiláció okai, diagnosztikája és kezelése
- Az alultáplálás jót tehet a nagyon súlyos betegségben
- Emésztőrendszeri daganatos betegségben szenvedők utógondozása
- Az időskori táplálkozás fontosságáról, szerepéről
- Időskori nyelési zavarok a foniáter, fül-orr-gégész tapasztalatai tükrében
- Táplálásterápia a beteg otthonában
Egy friss irodalmi feldolgozás és meta-analízis szerint a kórházba kerülő betegek közel egyharmada alultáplált, és a normál kórházi táplálásuk kiegészítése klinikailag szignifikáns előnyökkel jár.
Az alultáplált, vagy az alultápláltság kockázatát hordozó személyek halálozása jelentősen csökkenthető, amennyiben a kórházi ételeik mellé táplálékkiegészítést kapnak. Az ilyen betegek többsége intermittálóan magas protein-tartalmú tápszerekkel szájon át táplálható, és csak kis részük szorul folyamatos, csövön keresztüli vagy intravénás táplálásra, utóbbi táplálási módokat többnyire csak az intenzív terápiás osztályokon (ICU) ápolt betegek esetén szükséges alkalmazni.
Dr. Filomena Gomez (New York Academy of Sciences, New York City) és munkatársai a JAMA Network Open-ben online megjelent tanulmányukban összefoglalták a European Society for Clinical Nutrition and Metabolism (ESPEN) és az American Society for Parenteral and Enteral Nutrition (ASPEN) gyakorlati ajánlásait, és megállapították, hogy az alultáplált és/vagy táplálkozási nehézségekkel küzdő kórházi betegek részére plusz táplálást kell biztosítani, amit a kórházból való távozás után is folytatni kell.
Két korábbi, 2014 előtti, kis esetszámú vizsgálat adatait feldolgozó meta-analízisben nem találtak szignifikáns összefüggést a táplálékkiegészítés és a betegségek kimenetele között. Ezek a kis betegszámú vizsgálatok adatait tartalmazó meta-analízisek ráadásul az intenzív osztályokon kezelt betegek adatait is bevették a feldolgozásba, pedig ezen betegek az általános kórházi gyakorlattól eltérő táplálék-bevitelre szorulnak. Azóta két nagy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat (az EFFORT és a NOURISH) eredményeit is közzétették, így az új meta-analízisben kétszer annyi eset szerepel, mint az előzőekben, és kizárólag az általános kórházi betegekre vonatkozó adatokat tartalmazza. A feldolgozásban nem szerepelnek intravénásan táplált betegek, csak olyan betegek adatait elemezték, akiket szájon át, vagy a gyomorba illetve a vékonybélbe vezetett tubuson keresztül tápláltak.
Az 1982 és 2019 között megjelent 27 vizsgálat anyagában 6803, általános kórházi ellátásban részesülő, nem végállapotú, alultáplált, ill. táplálkozási nehézségekkel küzdő beteget jegyeztek fel. A betegek kb. fele (3067 beteg) a közeli időszakban, 2015 és 2019 között szorult kórházi kezelésre. Szignifikánsan kevesebben haltak meg azon kórházi betegek közül, akik étkezéseik mellé táplálékkiegészítőket is kaptak (8,3%, 230/2758) azokhoz képest, akik csak a „szokásos” kezelésekben és kórházi ellátásban részesültek (11%, 307/2787). A táplálékkiegészítés 27%-kal csökkentette a halálozás esélyét a szokásos kórházi tápláláshoz képest (OR: 0,73, 95%CI 0,56-0,97, P=0,03). A 2015 után megjelent vizsgálatok eredményei szerint a táplálékkiegészítésnek még komolyabb befolyása volt a betegségek kimenetelére: a halálozás kockázata 53%-kal volt alacsonyabb az extra táplálásban részesülő betegeknél a szokásos táplálást kapókhoz képest (OR: 0,47, 95%CI 0,28-0,79). A régebbi vizsgálatokban csak 6%-os csökkenést tudtak kimutatni (OR: 0,94, 95%CI 0,72-1,22). Egy 2016-ban készült meta-analízis pedig csak 0,5%-os a halálozáscsökkenését mutatott ki a táplálékkiegészítés mellett.
Az extra táplálásnak legjelentősebb hatása észlelhető azoknál a betegeknél, akik eleve alultápláltak: náluk a halálozás esélye 48%-kal kisebb, mint a „szokásos” ápolásban részesülőké (OR: 0,52). A táplálékkiegészítés előnyösen hat az ismételt kórházi felvételek számára is: 14,7% vs 18,0%, RR: 0,76. A napi kalóriabevitel 365 kilokalóriával magasabb, a napi fehérjebevitel 17,7 grammal több, a betegek testsúlya átlag 0,73 kg-mal nő. A fokozott táplálékbevitel viszont nem befolyásolta szignifikánsan a fertőzések számát (OR: 0,86), a működési képességeket (átlagos különbség 0,32), és a kórházi tartózkodás hosszát sem (átlagos különbség -0,24).
Dr. Paul Marik (Eastern Virginia Medical School in Norfolk) szerkesztőségi kommentárjában azt írta, hogy „az összes kórházi betegfelvételnél fel kell mérni az adott beteg tápláltsági helyzetét. A kockázatos betegek részére személyre szólóan ki kell alakítani egy lehetőleg kiváló minőségű perorális tápszerrel való kiegészítést.”
Források:
