Leszokás után már nem nagyobb a posztoperatív kockázat

Az aktuálisan is dohányzóknál a fenti összefüggés akkor is fennáll, ha egyébként nem mutathatók ki a dohányzással összefüggő kockázati tényezők, például szív- és érrendszeri betegségek, krónikus tüdőbetegség vagy rosszindulatú daganat. Ez arra utal, hogy a dohányzás valószínűleg akut vagy szubklinikus krónikus érrendszeri vagy légzőrendszeri patomechanizmusokon keresztül fejti ki kedvezőtlen hatását – jelentette ki dr. Khaled M. Musallam, a libanoni American University of Beirut munkatársa. Ugyanakkor a dohányzásról való leszokás egyértelműen előnyös a sebészeti morbiditás és mortalitás szempontjából: „A sebészeti teameket a mostaninál jobban be kell vonni a dohányzásról való leszokás célzó optimális stratégiák kialakításába. A sebészet megfelelő környezet a betegoktatáshoz, mivel − a dohányzás hosszú távú következményeitől eltérően − a posztoperatív kimenetelre gyakorolt akut hatás erős motivációt jelenthet a leszokásra.”

Dr. Musallam és munkatársai az American College of Surgeons National Surgical Quality Improvement Program (NSQIP) adatai alapján elemezték a dohányzás hatását a sebészeti kimenetelre. Az adaatok alapját képező regiszter a részt vevő kórházak visszajelzéseit gyűjti a 30 napos kockázat szerint korrigált sebészeti morbiditásra és mortalitásra vonatkozóan. Ebben a vizsgálatban összesen 607558, nagy műtéten átesett beteg adatait dolgozták fel több mint 200 kórház 2 éves adatai alapján az Egyesült Államokból, Kanadából, Libanonból és az Egyesült Arab Emirátusokból. A betegek átlagéletkora 56 (16−90) évnek adódott; a résztvevők 43 százaléka férfi, 57 százaléka nő volt.

Összesen 125192 beteg (21 százalék) számított aktuális dohányosnak a műtét idején, míg 78763 beteg (13 százalék) legalább 1 évvel a műtét előtt már leszokott a dohányzásról, a többi beteg pedig soha nem dohányzott. A 30 napos mortalitás valószínűsége csak a jelenlegi dohányosok körében volt fokozott, és e csoportban nagyobb volt az artériás szövődmények (pl. myocardialis infarktus, stroke) és a légúti szövődmények (pl. pneumonia, intubációs vagy ventilációs igény) esélye is a műtétet követő 30 napban. A nem kívánt következmények gyakoribb előfordulása a dohányosok minden korcsoportjában megmutatkozott, de különösen a 40 évesnél idősebbek esetében volt szembetűnő. Az összefüggés igaznak bizonyult mindkét nem esetében, és független volt attól, hogy fekvőbeteg- vagy ambuláns ellátásban történt-e a beavatkozás, általános anesztéziát vagy más típusú fájdalomcsillapítást alkalmaztak-e, elektív vagy sürgősségi beavatkozásra került-e sor, illetve a sebészet mely területéről volt szó. Az aktuális dohányzás és a nem kívánt következmények közötti korreláció a szenzitivitási analízis alapján is szorosnak bizonyult – emelik ki dr. Musallam és munkatársai.

A betegek dohányzási anamnézise szerinti elemzésben dózis-válasz hatás mutatkozott: a csomag-évek számának emelkedésével fokozódott az artériás és légúti posztoperatív szövődmények előfordulásának esélye is. Azt is megfigyelték ugyanakkor, hogy a keveset dohányzók (<10 csomag-év) esetében már megemelkedett a posztoperatív morbiditás és mortalitás.

„Eredményeink arra bátorítanak bennünket, hogy megsokszorozzuk erőfeszítéseinket a dohányzásról való leszokást segítő programokban. Alapvetően fontos a korai beavatkozás az erős dohányosok esetében, különösen annak fényében, hogy az artériás és légúti meorbiditás dózisfüggőnek látszik. Mivel azonban a 10 csomag-évnél kevesebbet dohányzók esetében is fennáll a posztoperatív halálozás kockázata, a programok során a soha nem dohányzókat és az enyhe dohányosokat sem szabad szem előtt tévesztenünk” – hangsúlyozza dr. Musallam.