Második primer daganatok fej-nyaki laphámrákban
Egy új vizsgálat eredményei szerint primer fej nyaki laphámkarcinoma után növekszik a második primer malignus neoplázia kialakulásának kockázata.
A fej-nyaki laphámrákokat (HNSCC) túlélő betegek körében a második primer malignus neopláziák (SPMN) okozzák a legtöbb halálesetet. Az orofaringeális laphámrákok jelentős kockázati tényezői a HPV-vírusfertőzés és a dohányzás/alkohol fogyasztás, és eltérő mértékű a második primer daganatok keletkezésének kockázata és gyakorisága aszerint, hogy az első primer daganat kialakulása a dohányzással/alkoholfogyasztással, vagy a HPV-vírusfertőzéssel hozható összefüggésbe.
Bár a dohányzás visszaszorulása miatt az utóbbi három évtizedben a HPV-vírussal összefüggésbe hozható HNSCC-k jobban (225%-kal ) növekedtek, mint a dohányzással összefüggésbe hozható HNSCC-s esetek, de a fej-nyaki laphámkarcinomában szenvedő betegek között még mindig magasabb a második primer malignus neoplázia (SPMN) keletkezésének kockázata. Ez arra utal, hogy fej-nyaki daganatos betegségben a második daganatok keletkezését a dohányzás indíthatja el (azaz lehet, hogy a dohányzás a „driver”).”
Már számos előző megfigyelésben igazolódott, hogy fej-nyaki laphámrákos betegeknél gyakran jelenik meg második fej-nyaki-, tüdő-, vagy nyelőcsődaganat, de eddig nem vizsgálták, hogy a második tumor milyen etiológiájú elsődleges HNSCC esetén jelenik meg, és milyen lokalizációban. Dr. Eric Adjei Boakye (Saint Louis University Center for Health Oucomes Research in Missouri) és csapata ezért a National Cancer Institute Surveillance, Epidemiology and End Results (SEER) 18 adatbázisából azt próbálták megállapítani, hogy mennyi a második tumor (SPMN) kockázata a HPV-hez társuló illetve a nem HPV-vel társuló fej-nyaki daganatok (HNSCC) esetén.
Az adatbázisokban talált 109.512 primer fej-nyaki laphámrákos beteg 12,3%-nál jelent meg második malignus daganat (SPMN), mégpedig 9,6%-ban első, feltételezhetően HPV-hez társuló fej-nyaki laphámrák után, és 14,0%-ban a HPV-hez nem társuló primer fej-nyaki laphámrák után. Ez az átlagos népességhez képest 2,07-szeresére növekedett kockázatot jelent, azaz 10.000 beteg/évenként 164,3-mal több rákos megbetegedés kialakulását. Szignifikánsan magasabb volt a kockázat és a kockázat abszolút értéke is a nem HPV-hez társuló HNSCC-k esetén (2,16-szorosára növekedett kockázat, 10.000 beteg/évenként 193,9 –del több eset), mint a HPV-hez társuló fej-nyaki laphámrákok esetén (88%-kal emelkedett kockázat, azaz 10.000 beteg/évenként 116,1 extra eset keletkezett).
A kutatók a fenti adatok alapján megállapították, hogy „a potenciálisan HPV-hez társuló HNSCC-k esetén észlelhető alacsonyabb relatív kockázat és kevesebb abszolút extra eset arra utal, hogy a HPV-pozitív fej-nyaki daganatokban jobb a prognózis.” Mindkét típusú HNSCC-ben a legtöbb második daganat a tüdőben és a bronchusokban, majd sorrendben a nyelvben, a fogínyben, egyéb szájüregi területeken, illetve a nyelőcsőben keletkezik. Mindkét típusban megnövekszik a pajzsmirigyrákok kockázata, a nem HPV-vel összefüggő HNSCC-k esetén magasabb a kolorektális daganatok, a máj- és gyomordaganatok, valamint a húgyhólyagdaganatok megjelenése.
Az eredmények szerint sohasem késő a dohányzás abbahagyása, ugyanis a jelek szerint a dohányzás nem csak az első, hanem a második - esetleg a további - primer daganatok keletkezéséhez is hozzájárul. A dohányzásról való leszoktatás általában (és nemcsak a daganatos betegek esetén) költséghatékonyan csökkenthetné a népességben keletkező fej-nyaki rákok gyakoriságát.
Sajnos, a SEER-ből vett adatok nem tartalmazták a dohányzási adatokat, sem a HPV-státuszt. Ezért a szerzők utólag, az anatómiai elhelyezkedés alapján állapítottuk meg a HPV-vel valószínűsíthető összefüggést, amit emiatt - saját értékelésük szerint - feltehetően túlbecsültek. Arról nem is beszélve, hogy a HPV-s beteg is dohányozhat, vagy fordítva. A primer HNSCC-n átesett betegek gyakori monitorozása szükséges a gyakran kialakuló második daganat miatt.
