Miért fordul elő több rosszindulatú daganat idős korban?

James DeGregori molekuláris biológus professzor szerint: „Ha megnézzük az 1960-as évek Mick Jaggerét és a mai énekest, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy szöveti képe megváltozott. És e változás okozza, hogy idősebb korban nagyobb arányban fordul elő rosszindulatú daganat, nem pedig az, hogy az életkor előrehaladtával növekedne az onkogén mutációk száma a szervezetben.” DeGregori úgy véli, hogy az életünk során hordozott mutációk jelentős része már a növekedés befejeződésének idejére, a serdülőkorra kialakul a szervezetünkben, számuk eztán már jelentősen nem emelkedik az élet későbbi szakaszában: „A mutációs görbe és a rákgörbe nem fedi egymást, ami pedig azt jelenti, hogy ha egy rosszindulatú daganat kialakulásához valóban arra lenne szükség, hogy a mutációk száma elérje mondjuk az ötöt vagy a hatot, akkor a legtöbb malignus tumornak a 20-as éveinkben kellene előfordulnia, ekkor ugyanis a legmagasabb a mutációs ráta.”

Ezen túlmenően azt is tudni kell, hogy az egészséges szövetek is tele vannak onkogén mutációkkal, melyek előfordulási gyakorisága többszörösen meghaladja azt, ahány rosszindulatú daganat alakul ki ennek kapcsán. Más szavakkal: a több mutáció nem jelenti szükségképpen több rákos daganat előfordulását. Ehhez járul még az is, hogy a fejlődés folyamán az ember szervezete olyan mechanizmusokat fejlesztett ki, melyekkel fenntarthatja szövetei épségét és megelőzheti a betegségeket. „A mutációk kivédése szempontjából azonban nem vagyunk fejlettebbek, mint gomba vagy baktérium „rokonaink”. Jobbnak hisszük magunkat, mint amilyenek valóságban vagyunk, azt gondoljuk, hogy ha kivédjük a mutációkat, akkor ezzel együtt megszabadultunk a rosszindulatú daganatoktól is.” DeGregori vitatja azt is, hogy ha ezeket az onkogének egerek őssejtjeibe visszük be, akkor ez segíti a sejteket a túlélésben ahelyett, hogy elpusztítaná azokat. Szerinte az onkogéneket tartalmazó őssejtek ehelyett inkább kiszelektálódnak a rendszerből.

DeGregori álláspontja szerint a rákkockázat idősödéssel párhuzamos emelkedése sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy a rák kialakulása ellen védelmet nyújtó mechanizmusok fiatal korban még megfelelően működnek, az életkor előrehaladtával azonban gyengülnek: „Valami olyasmi történik, mint ami a dinoszaurusszal történt 65 millió évvel ezelőtt. A dinoszauruszok hatalmasak voltak és nem gyorsan változtak – de jól alkalmazkodtak a környezetükhöz, egészen addig az átkozott meteoritig. Akkor hirtelen nem felelt meg az, ami egészen addig megfelelt. A faj mutációs rátája nem változott meg – a környezet volt az, ami gyorsan változott. Hasonló megy végbe a daganatok esetében is, amikor az idősödéssel párhuzamosan változik a környezet.” A szervezet egészséges sejtműködései a fiatal, egészséges szövetekhez illeszkednek a leginkább. Amikor ez az egyensúly felborul – például egy onkogén mutáció következtében −, akkor a sejtek már nem passzolnak optimálisan a környezetükhöz.

„A szövetek öregedésével az egészséges sejtek már nem jelentenek optimális egyezést, és a mutációk jelenléte olyan módon segítheti a ráksejteket a környezetükhez való adaptációhoz, melyre az egészséges sejtek nem képesek.”