MR a vesekárosodás előrejelzésében
A vesebiopsziát kiegészítő eljárással detektálható a vesehegesedés helye és mértéke és ennek alapján előre jelezhető a vese működése.
A St. Michael’s Hospital kutatói két olyan felfedezéssel is előálltak a közelmúltban, melyek elsők a világon: MR-felvételek alapján mérhető a vesekárosodás mértéke és egy évre előre jelezhető a vesefunkció, így elkerülhető vesebiopszia végzése.
A kutatók ehhez speciális, elasztrogrammnak nevezett MR-vizsgálati technikát alkalmaztak. Ezzel a módszerrel 17 - korábban vesetranszplantáción átesett - betegnél történt MR-vizsgálat – írja a Clinical Journal of the American Society of Nephrology című lap.
Az elasztrogram a szövetek MR-sajátosságai alapján térképezi fel azok merevségét, ezzel jelezve hegesedés jelenlétét. A módszer alapját az képezi, hogy a transzplantált vesékben a hegesedés az elégtelenség fő oka.
„Az egészséges vese puha, míg a hegszövet keményebb, tömörebb – magyarázza dr. DarrenYuen, a Keenen Kutató- és Biomedikai Központ transzplantációs nefrológusa. − Olyan módszerre volt szükségünk, mellyel a vese „puha” és keményebb részeit anélkül tudjuk feltérképezni, hogy ehhez be kellene hatolnunk a szervezetbe. Erre alkalmas a MR-elasztrogramm, mely megmutatja a hegesedés mértékét.” A hegképződés irreverzibilis folyamat, mely progresszív vesekárosodáson keresztül végül is veseelégtelenséghez vezet. Ilyen hegesedést okozhat a kilökődési reakción kívül cukorbetegség vagy magas vérnyomás is.
Jelenleg a tűbiopsziát tekintik gold standardnak a vesehegesedés megítélésére. A beavatkozás azonban érzéstelenítést és fájdalomcsillapítást igényel, vérzéssel járhat, és a beteg akár napokon keresztül munkaképtelen lehet. A most közzétett adatok szerint a MR-vizsgálat nemcsak hogy a vesebiopsziához hasonló eredményeket ad, de képes detektálni a vese különböző pontjain létrejött hegesedéseket is. Ahogyan dr. Anish Kirpalani radiológus , a vizsgálat vezetője fogalmaz: „Míg a biopszia csak egy apró terület állapotát mutatja meg, addig az elasztogram MR-vizsgálatból teljes képet kapunk a vese egészéről,. Ez alapján meg tudjuk mondani, hogy a vese egyes részei meglehetősen merevek, míg máshol hegesedés egyáltalán nincs jelen. Ilyen információkat a biopszia nem képes nyújtani.”
A szerzők azt is észlelték, hogy a hegesedés mértéke egy éves távlatban előre jelzi a vese működését. Nagyobb mennyiségű hegszövet meglétekor nagyobb mértékű a vesefunkció károsodása, míg a puhább szerkezetű vesék működése kevésbé károsodik.
A fentiek azt jelzik, hogy az MR-felvételek alapján pontosan jósolható a jövőbeni vesefunkció, ami különösen nagy jelentőségű vesetranszplantációt követően. A hegesedés nagy probléma a transzplantáción átesettek számára, és az MR-vizsgálattal pontosabban felismerhető, hogy közülük kik szorulnak korai kezelésre a hosszú távú kimenetelek javítása érdekében.
A szerzők ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az MR-vizsgálat nem veheti át teljesen a vesebiopszia feladatait, hanem sok esetben csak kiegészítő információkkal szolgálhat a vese állapotának megítéléséhez. Hangsúlyozzák, hogy a klinikusok általában vonakodnak attól, hogy a transzplantált betegeket (pl. vérzéses) kockázatokat rejtő vizsgálatokra utalják, illetve ezt csak akkor teszik, ha a diagnózis semmilyen más módszerrel nem állítható fel. Az új MR-technika segítségével nem csak azon betegek állapotáról kaphatunk értékes információkat, akik számára a biopszia túlságosan kockázatos lenne. Ezen MR-eredmények gyorsíthatják hegesedést gátló új gyógyszerek kifejlesztését is. Ennek különösen azért lenne nagy jelentősége, mert jelenleg nincs forgalomban hatásos készítmény erre a célra, többek között azért sem, mert nehezen lenne megindokolható sorozatos vesebiopsziák végzése pusztán egy klinikai gyógyszervizsgálat céljaira. Ha azonban a vese állapotának felmérésére noninvazív eszköz is rendelkezésre áll, akkor ez máris nagyot lendíthet a klinikai gyógyszervizsgálatok ügyén.
