Nem minden antidepresszáns csökkenti egyformán a hirtelen epilepsziás halál kockázatát
A Dél-Illiniosi Egyetem kutatói december 3-án arról számoltak be, hogy megszületett vizsgálatuk eredménye, amelyben két szelektív szerotonin visszavétel gátló (SSRI) antidepresszáns hatását vizsgálták a váratlanul fellépő, hirtelen epilepsziás halál (SUDEP, Sudden Unexpected Death in EPilepsy) kockázatára. Az Amerikai Epilepszia Társaság 66. éves találkozóján megtartott előadásukban elmondták, hogy egyes SSRI gyógyszerek nem előzték meg olyan jó hatásfokkal a SUDEP-et, mint a fluoxetin, egy olyan SSRI, amelyet már korábban vizsgáltak.
Korábbi vizsgálatukban a kutatócsoport kimutatta, hogy a fluoxetin egy audiogén epilepsziás rohamokat mutató állati modellben hatékonyan blokkolja a SUDEP-et, s ez felveti azt a lehetőséget, hogy rosszul kontrollált rohamok esetén a ma is létező gyógyszerekkel emberekben is csökkenteni lehet a SUDEP kockázatát. A fluoxetin kipróbálását az indokolta, hogy a szerotoninról ismert, hogy befolyásolja a légzést: a szén-dioxid koncentráció megnövekedésekor az agytörzsi légzőközpontra hatva növeli a légzési aktivitást. Az is ismert, hogy roham közben az epilepsziás betegekben megnő a vér szén-dioxid koncentrációja, feltehetően a légzési aktivitás csökkenése miatt, és többen is úgy vélik, hogy ez kapcsolatban lehet a SUDEP-pel. Az Epilepsy and Behavior-ban közölt vizsgálatban vagy 5 napon át kaptak fluoxetint az egerek, aminek hatására 1–3 napig tartott a hangingerekkel kiváltott SUDEP kockázatának csökkenése anélkül, hogy a rohamok száma csökkent volna, vagy 30 perccel a hanginger előtt kapták a gyógyszert, amely így is hatásos volt.
A mostani vizsgálatban azt tanulmányozták, hogy két másik SSRI-nek, a fluvoxaminnak és a sertralinnak ugyanolyan hatása van-e az egyébként nem kezelhető SUDEP-re, mint a fluoxetinnek. Nemrég egy további SSRI-t, a paroxetint is vizsgálták e szempontból.
A kutatók a fluvoxamin, a sertralin és a paroxetin hatását olyan egerekben vizsgálták, amelyekben egy elektromos csengő hangja epilepsziás rohamot és szív- és légzésmegállást váltott ki. A kutatók újraélesztették az egereket, és később a fenti gyógyszerek valamelyikével kezelték őket. Ezután mindegyiküket újra kitették a rohamot kiváltó csengőhangnak.
A roham okozta szív- és légzésmegállás szignifikánsan ritkább volt, ha a csengőhangot 30 perccel a fluvoxamin vagy a sertralin beadása után alkalmazták. A hatás kb. 24 órán át tartott, ezután visszatért az állatok hangra való érzékenysége. Szemben a fluoxetin szelektivitásával, e két gyógyszer a rohamok súlyosságát is csökkentette abban a dózisban, amely szükséges volt a SUDEP kockázat csökkentéséhez. A rohamok súlyosságának enyhülése abban mutatkozott meg, hogy szignifikánsan kevesebb volt a tónusos rohamok száma. A paroxetin esetében más volt a helyzet: ez csak a beadást követő 24. óra után csökkentette a szív- és légzésmegállás kockázatát.
Carl L. Faingold PhD, a Dél-Illinoisi Egyetem farmakológiai tanszékének vezetője, a vizsgálat vezető kutatója szerint emberekben is ki kell próbálni, hogy a fluoxetin – amely egyedül mutatott szelektív hatást a SUDEP-re – emberekben is csökkenti-e a hirtelen epilepsziás halál kockázatát.
Forrás: Newswise
