Okostelefonok segítik a szkizofrén betegeket
„E technológia már régóta a zsebünkben lapul, de csak nemrégiben kezdtünk benne úgy gondolkodni, mint a pszichoterápiás beavatkozások egyik lehetséges eszközében − nyilatkozta Ben-Zeev. − A terápiát ily módon bárki magával viheti mindenhová, bárhol és bármikor elérheti, amikor csak szüksége van rá. Eztán nem lesz olyan pontja a világnak, ahonnan nem lesz hozzáférhető.”
A Schizophrenia Bulletin különszámában Ben-Zeev négy közleményt tett közzé, mellyel belépett azon kutatók sorába, akik a mobiltelefonokat és az okostelefonokat a mentális egészség szolgálatába kívánják állítani. A kutató tisztában van azzal, hogy a mentális betegekkel foglalkozó szakemberek némelyikének kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy betegeik képesek-e kellően produktív módon használni a mobiltechnológiát.
E felismeréstől vezetve Ben-Zeev és munkatársai a közelmúltban felmérést végeztek 1600, súlyos fokú mentális zavar (pl. szkizofrénia, skizoaffektív betegség, bipoláris zavar) miatt gondozott chicagói személy körében. Az eredmények azt jelzik, hogy a betegek 70 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, azt beszélgetésre, SMS-ezésre és internetezésre használja. Ez elmarad ugyan az átlagos amerikai populációban regisztrálható 94 százalékos aránytól, mindenesetre sokkal jobb, mint amit a mentális betegségben szenvedők mobilhasználatával kapcsolatban kétkedők feltételeztek.
Ben-Zeev szerint vizsgálatuk egyik célja az volt, hogy serkentse a potenciális lehetőségekkel kapcsolatos vitákat, hiszen a mobiltechnológia nagy lökést adhat a pszichotikus betegségek kutatásának, és arra bátoríthatja a kutatókat és a klinikusokat, hogy e technológiákat kreatív módon építsék be munkájukba.
A négy közlemény közül az első nemzetközi szakértők véleményének általános áttekintését nyújtja, és ezen belül konkrét irányelvekkel és gyakorlati ajánlásokkal is szolgál a jövőbeni kutatások számára. Ben-Zeev szerint: „Amennyiben a szakértők megosztják tapasztalataikat és ismereteiket, ez kétségkívül hasznos lesz azon kutatók számára, akik nem rendelkeznek kellő elméleti alappal a mobiltechnológiával kapcsolatos kutatások megtervezéséhez, nincsenek tisztában annak szoftver- és hardver-igényével, és nem ismerik azokat a statisztikai módszereket, melyek az ilyenfajta vizsgálatokból nyerhető bőséges adatok megfelelő feldolgozásához szükségesek.”
A másik három közlemény olyan empirikus vizsgálatokról számol be, melyek a mobiltechnológia pszichiátriai alkalmazásaiból villantanak fel néhányat. Az első egy olyan, előre programozható karórát mutat be, mely figyelmezteti viselőjét, hogy ki kell töltenie egy papír alapú kérdőívet. A második cikk egy digitális „személyi asszisztenst” mutat be, mely abban segít, hogy a beteg ne felejtkezzen meg egy számítógépes alapú kérdőív rendszeres kitöltéséről, míg az utolsó közlemény egy olyan SMS-szolgáltatásról szól, mely szöveges üzenetet küld, amikor a betegnek önmegfigyelésen alapuló visszajelzéseket kell adnia.
A mobiltechnológia szolgálhatja a kutatást is. „Ez nem az a tipikus modell, amit korábban megszoktunk – mondja Ben-Zeev. − A kutatások helyszíne most még általában valamelyik egyetemi központ, majd hosszú idő telik el, amíg a tapasztalatok eljutnak a mindennapi klinikai gyakorlatba. Ezt az utat kívánjuk megrövidíteni azáltal, hogy állandó visszacsatolást biztosítunk az egészségügyi ellátás szereplői részére.”
